Július elsején elköltöztem Magyarországról. Ez a döntés már régóta érett

„A tavaly meghozott »gyermekvédelmi törvény« kapcsán már akkor rossz előérzetem volt, amikor még csak tervezetként beszéltek róla. Az előérzeteim aztán valóra váltak, a helyzet mindenféle értelemben romlott. Egy idő után szinte már visszasírtam a korábbi kultúrkampfos időket, amikor aberráltként emlegettek. 

Ezeket a minősítéseket valahogy meg lehet szokni, azzal viszont már nehéz mit kezdeni, amikor hazugságokat állítanak rólad, és a személyed ellen uszítanak. Tavaly nyártól hónapokon keresztül ez zajlott: rám szálltak, kiforgatták bizonyos megszólalásaimat, transzpropagandistaként állítottak be. Nyilván kellett egy jól beazonosítható arc a nemváltó népszavazás miatt. Az egyik televíziós híradásban például előkotortak egy 2016-ban készült csoportképet, ami egy vidéki gimnáziumban lezajlott rendhagyó irodalomóra után készült.

A diákok szemét kitakarták, csak az enyémet nem. Úgy néztem ki a fotón, mint valami bűnöző. Ezután az egyik kormányközeli csatorna meghívására megszólaltam egy (egyébként korrekten szerkesztett) riportban. Az, hogy teljesen egyedül álltam ki az igazamért, visszaadta az önbecsülésemet, viszont azt is éreztem, hogy sok tekintetben elfogyott az erőm, és nem akarom, illetve nem is tudom úgy folytatni a dolgaimat, ahogy azelőtt.”

Nyitókép: Facebook