Te csak legyél az én legjobb anyukám

...a cikk minden szava igaz...gratulálok...

Délelőtt is sírtam, akkor örömömben, most az emlékek miatt. Szépeket írtatok.

nn

Két harcsaszájú, picike jószág, Butácska, édes gyerektopán, Tétova, együgyű, - tündéri nesszel Most tipeg átal egy ócska szobán. - Ébred a szívem játékos kedve, Elborít hófehér virágeső. - Amikor látom a kacagásom Hangosan, édesen csapkod elő. Sok régi holmin, szürke íráson Úgy fut, iramlik száz furcsa sugár, S én ennek is, annak is kiáltani vágyom: - Tip-top! Megindult. Petike jár! Még fogja erősen az asztallábat, És nyitva az ajka és úgy kipirul! Hős emberi lázzal, tüzes akarással E rózsarügyecske megállni tanul. Most, - most! Elhagyja és indul előre, Hogy csetlik-botlik, mily tévedező! Tip-top! S aprózva, közbe megállva Koppan vitézül a törpe cipő. Már ideér. Most nyújtja a karját. - "Csak lassan, okosan, Peti fiam!" S megered szaporán, - elesni nem ér rá, Előre hajlik - s az ölembe van. Tetszik a játék. Kezdeti újra. A karszék mellé kerülök én, Nagyhosszút lépne, nagyhamar elérne, S fölbillen szegényke az elején. Remeg a szája, sírni szeretne, Szétnéz: sajnálja-é valaki? Gondolkozik... majd felkél szepegve, S új erővel fog újra neki. Rózsaszín ujját előre tartva, "Tip-top" - így indul óvatosan, Halkan, selypítve biztatja magát, hogy: - "Csak las-san! - Okos-san! - Peti fi-am!" S elnézem hosszan, homályos szemmel, Borús káprázat száll le reám. ...Tűnnek az évek... Megöregedtem... Egyedül lakom ócska szobán. S ím néha erős lépés zaja hallik, Jön egy daliás, ifjú legény, - "Te vagy? Mit adjak? Kávét-e? Kalácsot?" - Tip-top! Öregesen járom körül én. S míg sok vidám csínyjét, nagy küszködését Sorra beszéli, kacagva, vígan, - Reszketve, ijedten suttogom én el: - "Csak lassan, Csak lassan, okosan, Peti fiam!" /Kaffka Margit/