Carcosa árnyai – A kozmikus rettenet mesterei

„A kötet második felében a Carcosa-mítosz modern krónikásai kaptak helyet. Értékelendő, hogy igazán sokszínű társaságot sikerült összeválogatni: nagyon eltérő a novellák témája, műfaja és az írók stílusa is. De ez sajnos azzal jár, hogy a minőségük is eléggé hullámzó. A lidérces álmok folyója Karl Edward Wagnertől három nő szürreális álommá váló beteges, szado-mazochista kapcsolatát mutatja be, amelyben a szereplők egy idő után már nem tudják eldönteni, kik is ők valójában, és egymásba olvadnak, halott vagy nem létező személyek szerepébe bújnak. Elejétől a végéig nyugtalanító és elbizonytalanító novella. Hasonlóan jól sikerült írás Peter Rawliktól A Sárga Király csarnokában , amely Carcosát és a Sárga Királyt egy űropera díszletei közé repíti. Inkább hat az egész egy hallucinogén szerektől terhelt elme hagymázas látomásának, mint egy összeszedett, jól megkomponált sci-fi novellának, de éppen ezért annyira zsigeri a hatása. Viszont ott van ellenpéldának James Blishtől a Több fényt!, amely azzal gyengíti, rángatja le a földre a Sárga Király mitológiáját, hogy megkísérli leírni a leírhatatlan színdarabot. Bár szellemes körítéssel teszi, mégis csalódásként hat a többi, jóval hidegrázósabb, rejtélyesebb novella között.

A Carcosa árnyai üdítően komor színfoltja a magyarországi horrorantológiáknak, és remek útmutató lehet azoknak, akik komolyabban szeretnének elmerülni Lovecraft groteszk világában, de kisebb hibái ellenére minden horrorrajongónak remek szórakozást nyújthat. Viszont a megjelenése óta eltelt két évben semmi hír nem érkezett arról, hogy folytatódik-e. Kár, mert bőven akadnak még írók (elődök és követők egyaránt), kiknek műveivel érdemes lenne megismerkednie a nagyközönségnek. Remélem, hogy a szerkesztők csak anyagot gyűjtenek a következő részhez, és nem marad ennyiben ez az iszonyatosan menő sorozat.”