Az allegóriában benne van a hamisítás kockázata, különösen, ha az író nem pontosan érti, hogy mit próbál allegorizálni. Interjú.
„Több helyen nyilatkozta, hogy kétségek gyötörték, miközben a regényen dolgozott, mert úgy érezte, azáltal, hogy allegorikus formában beszél róluk, trivializálja a való világ eseményeit. Mi a baj az allegóriával?
Az allegóriában benne van a hamisítás kockázata, különösen, ha az író nem pontosan érti, hogy mit próbál allegorizálni. Az X-Men például gyakran utal a mutánsok emberi jogokért vívott küzdelmére úgy, mint az amerikai polgárjogi harcokra. Xavier professzort pacifista Martin Luther King Jr.-ként, Magnetót gonosz és erőszakos Malcolm X-ként ábrázolja. Ezzel mindkettőjüknek hatalmas kárt okoz, mert MLK Jr. nem ellenezte az önvédelmet a fehér felsőbbrendűséggel szemben, a valóságban egyáltalán nem gonosz Malcolm X viszont az erőszakmentességet preferálta, ahogy egyre jobban elmélyedt a muszlim hitében. A képregény írói egyiküket sem értették meg teljesen, vagy ha meg is értették, nem törődtek azzal, hogy komplex és dinamikus emberekként ábrázolják őket. A képregényrajongók egész generációja nőtt fel úgy, hogy azt hiszi, ezek a valóságos történelmi figurák, akik feláldoztak mindent és számos módon megmentették a nemzetet, rajzfilmszerűek, egyszerűek és buták voltak. Ez nemcsak erre a két emberre nézve sértő, hanem Amerika teljes fekete lakosságára.
Aggódtam, hogy azáltal, hogy az elnyomás elleni küzdelmet veszem a trilógiám alapjául, a trivializálást kockáztatom. Ezt úgy próbáltam elkerülni, hogy annyit tanultam az engem inspiráló eseményekről, amennyit csak tudtam, hogy ne értsek félre semmit és egyetlen apró részletet se hagyjak figyelmen kívül. A leegyszerűsítést úgy is próbáltam elkerülni, hogy nem „lágyítottam” az elnyomás szörnyű valóságát. A Fulkrum-béli élet például mindent magában foglal az amerikai őslakosoknak létrehozott bentlakásos iskoláktól a meleg átnevelő terápiáig, a borzalmakat pedig teljes valójukban ábrázolom, ahelyett, hogy finomítanék rajtuk. A valóságban gyerekek százait ölték meg vagy bántalmazták ilyen iskolákban, az átnevelő terápiát pedig a kínzáshoz hasonlítják; túlélői között gyakori az öngyilkosság. Ezért ábrázolom olyan expliciten a gyerekek szenvedését, nem pedig azért, mert lázítani vagy sokkolni akarom az olvasóimat. Hasonló dolgok történnek valódi gyerekekkel, és nekem kötelességem elmondani a halott gyerekek és a családjaik történetét, még ha allegorikus formában is.
Nem Nora, hanem N. K. Jemisinként írja a regényeit. Így akarta megvédeni magát a műfajon belül uralkodó szexizmussal szemben? Van bármilyen különbség NK, az író, és Nora, a karriertanácsadó és pszichológus között?
Nincs igazán különbség. A civil munkám segít, hogy jobb íróvá válhassak; jobban értem, hogy működnek az emberek, ami megkönnyíti a karakterteremtést. Nem azért választottam a kezdőbetűket, hogy megvédjem magam a szexizmustól, hanem mert abban az időben, amikor a profi írói karrierem beindult, néhány akadémiai publikáció is megjelent a teljes nevem alatt. Ez még a Google előtt történt, amikor egy apróváltoztatás is elég volt, hogy elválasszam a két területet. Ez ma már nem működik. Minden ott van egy helyen.”
A Budapest Honvéd korábbi tulajdonosa nyilatkozott akadémistákról, a légióskérdésről, az NB I létszámáról és Marco Rossiról is.
Európa progresszív liberális óceánjában Magyarország a különbözőség szigete, ahol a konzervatívok szabadon beszélhetnek és politikai terveket szőhetnek a jövőre vonatkozóan, a keresztény civilizációnál pedig nincs jobb életforma – a magyar miniszterelnök erről is beszélt a Nemzeti Konzervativizmus Konferencián.
A Liverpool magyar válogatott futballistája Jürgen Klopp idény végi távozásáról, Haalandhoz fűződő kapcsolatáról és a magyar csapat Eb-kijutásáról is beszélt a Spíler TV-nek.
A WMN alapítója arról is beszélt, ma már felül tud kerekedni azon, amikor propagandistázzák, mert pontosan tudja, hogy Magyarországon „ritka kivételként” milyen függetlenül működnek.
Nemcsak rengeteg színésszel és rendezővel dolgozott együtt, de akár videójátékos legendákat is teremtett a hangjával, avagy egy filmes veteránnal interjúztunk a prágai Comic-Conon.
Leginkább úgy ismerhetjük, mint Bobby Ewing, a Dallasból, de az Egyről a kettőre sztárja is volt, sőt ő egy ember az Atlantiszról. Interjú a Comic-Conról.
