Az idő két lehetséges helyretolójáról – N. K. Jemisin: The Obelisk Gate

„A szembenállások sora azonban itt még nem ér véget. Essun fejezetei továbbra is egyes szám második személyben szólalnak meg és többségében a jelenben játszódnak. Nassun egyes szám harmadik személyű narrációja viszont gyakran réved vissza a múltba, amikor távol a falujuktól anyja tanítani kezdte az orogénia felelősségteljes használatára. A kislány tapasztalatai alapján egy kőkemény tanító képe bontakozik ki Essun karakterében, aki a végletekig hajszolta és gyakorlatoztatta gyerekét, hogy minden a legtökéletesebben menjen. A tanító-anya és a diák-lány szerepkörei között örlődő karakterek elképzelései, vágyai és előzőleg elkövetett hibái a lehető legtöbb szinten összeütköznek, így adva a szövegnek egy okosan rétegzett drámai mélységet, amelyet érzésem szerint a harmadik kötet a végletekig ki is fog aknázni. Ezért érthető és átélhető Essun vágyakozása lánya mielőbbi viszontlátására, ugyanakkor mindez igaz Nassun korábbi életének elutasításával kapcsolatban is.N. K. Jemisin

A kettejük közötti különbség mégsem érne semmit, ha a háttér nem lenne hasonló gondossággal megírva. A továbbra is tomboló ötödik évszak nem enyhít szorításán, kikényszerítve a szoros együttműködést Rezdületlen lakóitól. Essun közösségében a hasznosság kegyetlen elvéhez igazodva irányítják lakóhelyük ügyes-bajos dolgait, vagyis mindenkinek dolgoznia kell. Nassun újonnan választott élőhelyén viszont ez az íratlan szabály nem érvényes, a társadalmi berendezkedés egy merőben más formáját hozták létre az itt élők. Az átívelő szál rengeteg részlettel bővül és gazdagodik, azonban hiába kerül alapos kifejtésre egy-egy részlet, a rejtélyek tovább sokasodnak, ezzel törve utat a befejező kötetnek.”