A somlói kövek dicsérete

2017. január 25. 10:49

Magyar ember számára már a hegy sem megkerülhető. Szépséges és misztikus, ahogy kiemelkedik a síkból. Megpillantom a távolban – és megdobban a szívem.

2017. január 25. 10:49
Gazda Albert
Magyar Nemzet

„Nem volt még Somló sosem. Mármint ebben a kis boros alrovatomban. Mert amúgy Somló mindig volt – és lesz is mindig. Hiszen: jó, izgalmas, színes, fontos, megkerülhetetlen.

Itt volt az ideje, hogy terítékemre kerüljön valami onnan.

Magyar ember számára már a hegy sem megkerülhető. Szépséges és misztikus, ahogy kiemelkedik a síkból. Megpillantom a távolban – és megdobban a szívem. Hiába építették be sűrűbben a kelleténél. Hiába nagyobb lankáin az ember kéz- és lábnyoma az ideálisnál.

Az apró hétvégi házak sokaságának látványáért kárpótolnak a szőlősorok, a sűrű erdők, a vár falai. Amikor nem úti célom, csak jártamban-keltemben elhaladok mellette a 8-as főúton, nagyon-nagyon sajnálom, hogy ki kell hagynom. Ha tehetem, nem hagyom ki.

Barátkozásom a somlói borral a borral való igaz barátságom kibontakozásakor kezdődött. Az elsők, akik dolgait megkóstoltam és beléjük habarodtam, Fekete Béla – ő nemrég ünnepelte 90. születésnapját – és Györgykovács Imre voltak. Főképp első somlói hárslevelűimet nem feledem, de a juhfarkokat sem. Rajongójuk vagyok mindmáig.

Az azóta eltelt két évtized alatt érthető módon rengeteget változott a világ, a szubkultúra és Somló. Kedvenceimet említem: le- és kitisztult az itt a maga néhány tucat hektárjával nagybirtoknak számító Tornai Pince szortimentje (ezer forint környéki árakon olyanokat tudnak, hogy nemcsak torok, szem sem marad szárazon), felbukkant a Somlói Apátsági Pincészet, Spiegelberg Stefan és Takács Lajos (utóbbi sajnos máshol keresi a kihívásokat immár), és komoly beruházások-építkezések után dobott nagyokat a Kreinbacher Birtok.

Kreinbacher József más ágazatokban volt eredményes annak előtte, és – rendes borkedvelőként – egyebütt gyűjtött pénzét tette új vállalkozásába. Hozzá hasonló nagyratörőkből szerencsére van néhány a mai Magyarországon, ami remek, minthogy nélkülük bizony kevésbé lennének meggyőzőek ikonikus borvidékeink. Bármerre pillantunk – Somlótól Tokajig, Villánytól Egerig –, érvényes a fenti megállapítás. A tulajdonos 2002-ben alapította a birtokot, amely fokozatosan a hegy legmeghatározóbb jelenségévé nőtte ki magát. Az összes szóba jöhető tekintetben. Esetünkben a legfontosabb: borminőségileg is.

A Kreinbacher Birtok negyven hektáron gazdálkodik, további húszról szüretel, évente több tízezer palacknyi tradicionális eljárással készült pezsgővel, illetve jelentős mennyiségű borral van jelen a piacon és a poharakban. Hogy a pezsgőkészítést a hagyományok – avagy a tabuk – megpiszkálásának tekinthetjük-e Somlón, az polémiák tárgya lehetne, az ellenben mégiscsak jellemző, hogy a pince legdrágább presztízsterméke mostanában egy remek vörösbor: ezt a francia származású, viszonylag új telepítésű syrah szőlőfajtából szűrik.

Ám arról szó sincs, hogy Kreinbacherék ne a múlt értékeinek megbecsülésére építenék a jelent és a jövőt. Fehérboraik sora – olaszrizlingtől traminin, furminton, juhfarkon át hárslevelűig – eleve bizonyíték erre. Bizonyíték az Öreg Tőkék Bora is. Ez a házasítás az első időktől meghatározó darabja a választéknak. Kezdetben egy roppant koros terület szőlejéből készítették, ahol nem is bírták szétszálazni, mely tőkéken mely fajták fürtjei díszelegnek. A koncepció később változott, ám az elv maradt, az igényesség fokozódott.

A 2015-ös Öreg Tőkékről tudhatni, elsősorban olaszrizlingből és furmintból rakták össze – némi hárs gazdagítja –, és hogy félhektós tölgyfa hordókban erjedt-érett kilenc hónapon át. Ennyi elég volt neki. Eleinte sokan hányták Kreinbacherék szemére, hogy a hordók hatása felülírja a szőlő erényeit-nyomait, de a probléma a múlté. A bor somlói léptékkel zsenge korához illő áttetsző-halványsárga színnel indít, gazdag, ellenben kicsit sem nyomulós illatokkal folytatja. Benne gyümölcsök, virágok és az a kövességnek-ásványosságnak mondott somlóiság, amit annyira szeretünk szeretni és felfedezni. A korty testileg közepes, kristálytiszta és elegáns, a savak élénkek, mégsem agresszívek. Úgy csúszik határozottan, hogy tisztában vagyunk vele közben: nagy bort kóstolunk. Akarom mondani: iszunk.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 9 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Belisarios
2021. február 16. 22:16
Jó cikk, de pardon nekem elsőre Köves Slomó dicsérete ugrott be a címről! :P
nicknamenick
2017. január 27. 08:39
nem kóstoltál SAP, Spiegelberg, Fekete Béla bácsi, Györgykovács, Hollóvár, Kolonics, vagy akár Kreinbacher borai közül? :-o pedig ajánlom figyelmedbe, mert mind remek választás!
qwsqws
2017. január 26. 10:58
A szerzőt a Somlón a százéves kis pincék zavarják a Tornai meg a Kreinbacher által épített sok ezer négyzetméteres beton monstrumok meg nem. Ebből látható kik voltak a cikk megrendelői.
galahad
2017. január 26. 10:55
Nem írhatta azt, hogy "a hegy nem kerülhető meg", ha egyszer nagyon is megkerülhető - gyakorlatilag az összes környező út megkerüli, egy sem megy át a tetején, alagút sincs alatta, és átugrani is elég nehéz :-)
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!