Álmodom, vagy igaz talán?

„Ennek köszönhetően az egész Noctambulót áthatja a káprázat és a látomások delejes elegye, afféle egészséges paranoiát váltva ki az olvasóból, folyamatosan feldobva a kérdést, vajon meddig tart a könyvbéli valóság, és hol kezdődik a vízió. Mivel Jonathan narrációjában kísérjük végig az egyre elképesztőbb, a végére konkrétan apokaliptikus történéseket, sosem lehetünk biztosak benne, mikor lépünk a hagymázas látomások földjére. Beregi Tamás olyan ügyesen csűri és csavarja a szavakat (kivéve helyenként, amikor is túlhalmozott, repetitív szóáradattal intéz támadást agyunk ellen, ám ez sem öncélú), hogy fejvakarva próbáljuk nyakon csípni az átmenetet, ám a siker nem garantált, és leginkább személyes meggyőződés kérdése.

Ha csak egyszerű stílusgyakorlatról lenne szó, a Noctambulo akkor is dicséretet érdemelne, ám ennél azért jóval több: a romantikus irodalom előtti főhajtás, város- és kocsmakalauz, viktoriánus kaleidoszkóp, népművelő ismeretterjesztés (komoly szakaszokban ismerjük meg a kor tudományos nézeteit) és nem mellesleg egy ötletes, a lovecrafti hagyományoktól egészséges mértékben eltávolodó rém(álom)történet. Mindezek tetejébe kézbe fogni is élmény, esztétikai szempontból szintén kiemelkedik az idei kiadványok közül - az pedig, hogy magyar szerző tollából olvashatunk ilyen minőségi művet, külön öröm.”