A beledumálós nagymama: török átok

„Ha az első gyerek érkezett, akkor azért, mert most alakítanak ki új életformát, és rázódnak bele a szülői szerepbe, ha a többedik, akkor azért, mert sok szervezést igényel a különböző életkorú gyerekekről való gondoskodás összehangolása.

Csakhogy vannak anyák és apák, akik inkább vállalnak több terhet, kevesebb alvást, plusz nehézségeket, csak hogy ne kelljen elfogadniuk a szüleik, illetve anyósuk, apósuk segítségét. Ők általában úgy érzik, túl nagy lenne az ára, ha bevonnák az eggyel idősebb generációt. Vagy, mert eleve kezeletlen feszültségek voltak a kapcsolatukban, és nem szeretnék közelebb engedni a nagyszülőket, vagy az unoka érkezése kapcsán merültek fel új konfliktusok.

A nagyszülők számára is fájdalmas, ha kirekesztődnek unokáik életéből. Persze, mindenkin múlik a helyzet orvosolása, de egy kicsivel több lehetőség és felelősség van a nagyszülők kezében, mert a szülők energiáját ilyenkor elvonja az új szerepbe való belerázódás — különösen első gyermeknél. Ha a nagyszülők úgy vannak jelen, úgy ajánlják fel a segítséget, hogy azt nem érzik fenyegetőnek a fiatalok, akkor valószínűleg szívesen el fogják fogadni, legalábbis, ha az azt megelőző kapcsolat nagyjából rendben volt.

A klasszikus konfliktusforrás, hogy a fiatalok szemével nézve a nagyszülők mindenbe »bele akarnak szólni«, a nagyszülők pedig nem értik, miért nem fogadják meg javaslataikat, mikor nekik több a tapasztalatuk, és jó szívvel adják. Azt fontos megérteni, hogy ez általában nem az elhangzott információról szól, hanem a fentiekhez hasonlóan a privát szféra védelméről. Nem az a lényeg, hogy egyeznek vagy különböznek a nézetek az ügyben, hogy soványka az a baba, és nem ártana kiegészíteni a tejet tápszerrel, hanem arról, hogy anya szeretné érezni, hogy elfogadják: ennek eldöntése az ő és párja felségterülete.

Éppen azért annyira érzékenyek ezek a kérdések, mert kialakulhat ennek kapcsán egyfajta szerepharc, amennyiben valaki úgy érzi, nem tartják tiszteletben a határait. A nagyszülő szeretné betölteni a bölcs szerepét, akinek adnak a szavára, a szülő pedig szeretne kilépni az alárendelt gyermeki pozícióból, és elfoglalni az egyenlő felnőttét.”

(...)