Baloldali kupleráj

„Tobzódik az ősz, a magyar ősz, azt nem mondhatjuk, hogy zsong, mert az a tavasz dolga. Telített a piac, a magyar belpolitika mélységesen intellektuális szellemi piaca. Mindenki elemez, mindenki kommentál, mindenki magyarázza a megmagyarázhatatlant, mi lett a baloldallal.

Nincs kedvem belemenni ebbe a reménytelen iszapbirkózásba, nem tudom, nem is akarom új megvilágításba helyezni a kialakult, bár még nem végleges állapotokat. (...) Ehhez már Kálmán Olga legendás könyörtelensége is kevés, így hát nem beszélünk senkiről. (...)

Nem beszélünk Falus Ferencről, az emberek gyógyítójáról, a magyar Albert Schweitzerről sem, erről a politikai amatőrről és tehetségtelen kezdőről, akinek egyetlen sikere, hogy megszáradt már dús haja. De még hátravan a metrókocsik kerekeinek megszámlálása. Azért képes volt azt mondani, hogy Tarlós elvesztegette a négy évet. Képes volt.

És nem beszélünk Bokros Lajosról, erről a politikai szélhámosról, autentikus kaméleonról, aki szerint a MoMa (ez saját gigantikus pártja) nemzeti. Igen, úgy, mint ő, aki öt évig szapulta brüsszeli képviselőként az Európai Parlamentben saját hazáját. Most is egyetemi tanár. Ha már Schmitt Pált kiebrudalta a kérlelhetetlen közvélemény, meg lehetne nézni azt a sosemvolt panamai Bokros-diplomát, azt a spanyol nyelvűt. De hát senki nem jár utána, mert Bokrost széleskörű tisztelet övezi. Meg óriási közbizalom. (...)

És nem beszélünk Tóbiás Józsefről, mert minek. Kunhalmi Ágiról meg pláne nem, ő csak pislogjon szép szemeivel, hogy nagy esély a baloldali összefogás. Hát tényleg az.”