A Logan az a szuperhősfilmeknek, ami a Nincs bocsánat volt a westerneknek

2017. március 01. 05:47

Maga Logan öreg, megfáradt, megkopott, megzuhant és piás, a sebei nem gyógyulnak úgy, mint régen, a testében lévő adamantium pedig lassan megöli.

2017. március 01. 05:47
Rusznyák Csaba
Geekz

A dicsőséges »a tisztesség és a szabadság nevében legyőzzük a gonoszokat« helyett csak a dicstelen »ölünk, hogy ne dögöljünk meg« marad. Mint az említett Nincs bocsánatban. A westernes áthallások a kopárságában is gyönyörű, vadregényes amerikai tájtól az olyan konkrét cselekményelemekig, mint a birtok védelme vagy az utazás a veszélyes vidéken át, egyébként is egyértelműek (néhány klasszikust konkrétan meg is idéznek, így például a Shane-nek egészen sajátos szerep jut).

A Logan földhözragadtsága a harcjelenetekből is lesüt: kapkodó vágások helyett hosszabb snitteket kapunk, parasztvakító koreográfiák helyett realisztikus egyszerűséget és nyers brutalitást, látványos totálképek helyett ott vagyunk a harcban, a vérben, a mocsokban, a halálban - könnyed eszképizmus helyett pedig szorongunk és átérezzük a téteket, mert ezek a (már nem) szuperhősök, karakterközpontú akciófilmről lévén szó, gyarlók, sebezhetők, legyőzhetők. A Logan a kényszeres fan service meg az ostoba mellékszereplő- és cameohalmozás helyett ténylegesen a szereplőkkel foglalkozik, érzelmekben merül el, fizikai-lelki fájdalmak közt navigál, és pont arra fordítja a legnagyobb figyelmet, ami a csilliódolláros látványpornók közegében a leggyakrabban sikkad el: az emberre.

Igen, ez egy rendkívül véres és kegyetlen film, ugyanakkor mélységesen humánus és szomorú is.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 1 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!