Ismétlés: az orosz zárolt vagyon elkobzására és felhasználására még mindig nincs lehetőség. Amit Brüsszel szeretne, azt rablásnak nevezik. És ez nem érzelmi, hanem vegytiszta jogi kérdés.
Az Európai Bizottság továbbra sem tett le arról, hogy elkobozza a külföldön zárolt orosz állami és magánvagyonokat. Az ötletet leghangosabban Zelenszkij vetette fel még májusban, a Világgazdasági Fórumon. Ő konkrétan azt követelte, hogy az orosz központ banktól és az oligarcháktól lefoglalt vagyont küldjék el Ukrajnába kárpótlásként. A felvetés ebben a formában annyira dilettáns volt, hogy a jelenlévő gazdaságpolitikai szakemberek igyekeztek komoly arccal elengedni a fülük mellett.
Az ukrán elnök szava azonban beindította a brüsszeli fantáziát: Joseph Borrell, az EU külügyi szóvivője hasonló húrokat pengetett, akárcsak Charles Michael, az Európai Tanács vezetője. Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen tőle szokatlan józanságról tett tanúbizonyságot, amikor nem ölelte keblére azonnal az ötletet, és csupán annyit mondott, vizsgálják a jogi lehetőségeket.
A Politico a minap hozzájutott egy dokumentumhoz, amely megerősíti von der Leyen szavait: az EB valóban vizsgálódik az ügyben, hogy miként lehetne az orosz állami és magánvagyon elkobzásából Ukrajna segélyezését és újjáépítését finanszírozni. Brüsszeli bürokrata nyelven a cél valahogy így hangzik: „az orosz vagyon nyomon követésének, azonosításának, befagyasztására és kezelésére szolgáló módszerek meghatározása az esetleges kisajátítás előzetes lépéseként”. A vizsgálódás magát a 300 milliárd dollárnyi befagyasztott jegybanki vagyont, valamint az orosz oligarcháktól elkobzott mintegy 40 milliárd dollár értékű vagyontárgyakat és szintén befagyasztott külföldi számlákat érintené.
A májusban felvetett ötletet mi is megvizsgáltuk és alaposan kiveséztük a Nem fog könnyen menni, hogy Oroszország zárolt pénzéből építsék újjá Ukrajnát című írásunkban. Akkor is utaltunk rá: a nemzetközi jog szerint a vagyonzárolások alapfeltétele, hogy az azt elrendelő állam (vagy közösség) meg is őrzi a vagyont, és abban az esetben, ha követelései teljesülnek, visszaszolgáltatják azt. Ennek önkényes és erkölcsi alapokra helyezett felrúgása éppen olyan üzenetet közvetítene, amilyennel Oroszországot vádolják: a nemzetközi jog semmibe vételét. Mind az USA, mind az EU jogsértő módon járna el, ha elkoboznák és felhasználnák akár az orosz állami, akár az oligarchák esetében befagyasztott vagyont.
Írásunkban kitértünk arra is, hogy a sokat emlegetett példa, az afganisztáni jegybank 7 milliárd dolláros, amerikai számlákon lévő pénzének befagyasztása és elkobzás miért nem állja meg a helyét Oroszországgal kapcsolatban. Azért, mert az USA nem tekinti legitimnek a megbukott afgán kormány helyére kerülő tálib vezetést, ezért úgy ítélte meg, hogy a jegybanki tartalék felett törvényesen senki nem rendelkezik. Oroszország esetében ilyen magyarázatnak nem lehet helye: arról említés sem történik, hogy az orosz kormányt vagy az elnököt bárki illegitimnek tekintené.
Stephan Schill, az Amszterdami Egyetem nemzetközi és gazdasági jog professzora a befagyasztott orosz jegybanki összegekkel kapcsolatban kihangsúlyozta, hogy az ilyen pénzekre általában véve is mentelmi jog vonatkozik, így – mint fogalmazott – nemzetközi jogi szempontból elég egyértelmű, hogy
Az orosz állami pénzek elkobzásának ötletét maga Janet Yellen is elhessegette, pedig ő semmi rossznak nem az elrontója. Az amerikai pénzügyminiszter az érzelem vs. jog csatájában az utóbbi mellett tette le a voksát. Mint mondta: „Teljesen természetes, ha az ukrajnai pusztítás után az újjáépítés költségeit Oroszországtól várja valaki, az orosz jegybanki vagyon elkobzása ugyanakkor jogilag nem lehetséges az Egyesült Államokban”. Ami azt illeti, nem csak ott. Egy szuverén, legitim vezetéssel működő állam vagyonának kisajátítását minden országban pontosan ugyanúgy értelmezik: rablásként.
A legfőbb problémát a zárolt orosz magánvagyonok elkobzásának tekintetében az országok eltérő jogrendszere jelenti. A vagyonkisajátítás ugyanis nemzeti joghoz kötött, így egységes uniós jogi keret jelenleg nem létezik hozzá. Ilyen jellegű rendeletet tehát az EU nem hozhat, legfeljebb irányelveket fogalmazhat meg, amelynek megvalósítását az egyes tagországokra bízná, amelyeknek saját jogrendjükbe kellene beleszuszakolni az újítást.
Brüsszel most azzal próbálkozik, hogy bűncselekménnyé nyilvánítsa a szankciók kijátszását, amelyek büntetése vagyonelkobzással is járhatna. Az ötlet hátulütője egyrészt a visszamenőleges törvényhozással kapcsolatos probléma lesz, amely közismerten nem tartozik az EU sajátosságai közé, másrészt az, hogy
– ez pedig még gyorsított eljárások esetén is sok-sok évbe telne. Az oligarchák zárolt vagyonának esetében – beleértve az ingatlanokat és vállalatokat is – az eszközök külföldi befektetésnek minősülnek, azokat pedig a nemzetközi szerződések (amelyeket számos EU-tagország is kötelező jelleggel érvényesnek tekint) külön védelemmel látják el, többek között éppen a kisajátítások ellen. És ha még ez sem lenne elég, a hatóságoknak minden egyes esetben minden kétséget kizáróan bizonyítaniuk kellene, hogy az elkobozandó eszköz, ingatlan vagy bármi egyéb tulajdonosa és az orosz-ukrán háború között egyértelmű kapcsolat áll fenn. És ide kevés lesz az, ha valakire rámutatnak, és azt kiabálják: „boszorkány!”.
Az EU másik ötlete a belső piac védelmén alapuló tőkekivonási adó lenne, amelyet akkor léptetnének életbe, ha a brüsszeli szankciós listán szereplő személy vagy vállalat az EU-n belül jegyzett nyereségét, vagy eszközeit azon kívülre próbálná mozgatni vagy átruházni, azaz minden ilyen után extra adót fizettetnének. Ez azonban a nemzetközi jog diszkriminációs részeit és alapvetően a tulajdonhoz való jogot sértheti, nem véletlen, hogy a kiszivárgott információk is óvatosan csak lehetőség-kezdeményként emlegetik.
Brüsszel kétségbeesetten próbál megoldást találni, azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy
Ráadásul az eddig felvázolt megoldási ötletekre egyáltalán nem létezik precedens, így az Európai Bizottság a lehető legingoványosabb talajon lépked, amely magában rejti az elsüllyedés lehetőségét is. Schill professzor tömören fogalmazott: miután a jelenleg hatályos jogszabályok nem használhatóak, az EU éppen új büntetőjogot próbál kreálni.
Nyitókép: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke Kijevben 2022. április 8-án. MTI/EPA/Ukrán elnöki sajtóhivatal
A 2025-2027-es időszakra az S&P Global Ratings azzal számol, hogy a magyar gazdaság 2,8 százalékos reálnövekedést ér el éves átlagban – értékelte a Makronóm Intézet elemzője a péntek esti döntést.
Orbán Viktor győzelmét harsogja a francia Libération.
Brüsszelben a globalisták, vagy Budapesten a szuverenisták.
A KSH friss adatai szerint a 30 év alattiak, valamint az 55 év felettiek körében emelkedett elsősorban az aktivitás az utóbbi időszakban – derül ki a Makronóm Intézet elemzőjének értékeléséből. A munkanélküliség továbbra is alacsony, főleg nemzetközi, uniós összehasonlításban.
Az NRC részletesen bemutatja az Európára is ható magyar konzervatív mozgalmat.
Hogyan szavazunk júniusban? Miről szól ez az egész? Összeszedtük, mit érdemes tudni a 2024-es az EP-választásról.
Az Origo tényfeltáró cikke szerint amennyiben Magyar Péter mögött materiális értelemben is megjelenik a külföldi támogatás, az már komoly szuverenitási aggályokat vet fel.
A főpolgármester-jelölt szerint ez Karácsonyék hozzáállásának mintapéldánya.
