Jövő századok regényei – így született a magyar sci-fi

Hogyan került kapcsolatba a sci-fivel? Hobbiból lett munka, vagy munkából hobbi?

Mindkettő. Gyerekkorom óta szerettem a science-fictiont. Frank Herbert Dűnéje, aztán Asimov Alapítvány-Birodalom és Robot-univerzuma olyan nagy hatással voltak rám, hogy rendszeres sci-fi olvasó lettem. Aztán később az ELTE történelem-muzeológia szakára járva belebotlottam egy sci-fivel foglalkozó szemináriumba. S. Sárdi Margit tanárnő tartotta, aki a ’90-es évek óta foglalkozott a témával. Bár nem voltam magyar szakos, jelentkeztem én is. Ott kezdtem el foglalkozni a XIX. századi sci-fivel.

Emlékszem, először Bessenyei Magyar Gyula Félszázad múlva című művével találkoztam. Ez a regény az 1950-es években játszódik, egy kettészakadt Magyarországon, ahol nemzetiek és szociáldemokraták taszítják polgárháborúba az országot. Izgatni kezdett, hogy 1907-ben miért írt valaki ilyet, mi lehet ennek az eszmetörténeti háttere. Ezzel párhuzamosan több, a XIX. század második felében írt utópiát vagy science-fictiont olvastam. Innen már csak egy lépés volt, hogy ebből írjam a szakdolgozatomat. A doktori képzésre már ezzel a témával jelentkeztem.

Mit számít tudományos-fantasztikus műnek a korszakban?

A dualizmus időszakában a sci-fi, mint fogalom még nem létezett. Félix J. Palma Az idő térképe regényében a főhősnek, H. G. Wellsnek elmondja a jövőből érkező utazó, hogy ő lesz a sci-fi egyik atyja, ő meg csak csodálkozik, hogy az meg mi fán terem. A sci-fi szót először William Wilson angol esszéíró használta 1851-ben, de széles körben 1929 után terjedt el Hugo Gernsback jóvoltából. A tudományos fantasztikum mint tematika azonban már korábban is létezett. És, hogy mi számít sci-finek? A kiváló amerikai sci-fi írónak, Frederik Pohlnak van erre egy jó megállapítása: „A science fiction összejövetelek egyik legnépszerűbb teremsportja a science fiction definiálása”. Nagyon nehéz egy jó meghatározást találni, olyat pedig, amit mindenki elfogad, egyenesen lehetetlen.

Ha mégis el kellene köteleződnöm egy mellett, akkor én a racionalitást fognám meg. Ha egy műben racionális, de fiktív megoldással találkozunk, akkor nevezhetjük sci-finek. Ez azt is jelenti: nem feltétlenül kell, hogy tudományosan helytálló legyen egy műben egy magyarázat. Igazán jó meghatározást sajnos még senki nem talált, ezért szoktam inkább Kuczka Péter szellemes idézetéhez ragaszkodni: „A legegyszerűbb azt mondanunk, hogy a sci-fi olyan mű, amelyben űrhajók, robotok, marslakók, gülüszemű szörnyek és távoli bolygók szerepelnek. Ez a körülírás kielégítheti azokat, akik nem olvasnak sci-fit. Azoknak viszont, akik ismerik és olvassák, nem kell sokat magyaráznunk, ők úgyis tudják, miről van szó. Ezzel a definiálás lidércnyomásától sikeresen megszabadultunk”.

A korszak polgárait erősen foglalkoztatta a technológiai fejlődés

Főleg a dualizmus korabeli művekkel foglalkozik, de említést tesz korábbi művekről is. Hogyan alakult a fantasztikus irodalom története Magyarországon?

A reformkorban vannak ilyen művek, de csak szórványosan. Talán a legismertebb Jósika Miklós Végnapok című novellája, ami egy apokaliptikus írás, a kihűlő Földön játszódik. Aztán vannak ismeretlen szerzők, Munkácsy János, Koronka József regényei. Ezekben már megjelenik az apokalipszis, a világvége. Az önkényuralom idején Jósika Miklós Két élet című regénye, amit emigrációban írt, és Madách Az ember tragédiájának utolsó négy színéből három tartalmaz utópisztikus és sci-fi elemeket. Tömegesen azonban 1867 után jelennek meg ilyen írások.

Miért akkor?

Két oldalról teremtődik meg ennek a lehetősége. Szélesebb körűvé válik az alapfokú oktatás, beindul a városiasodás, ezzel együtt létrejön egy nagyobb olvasói réteg. Ráadásul az oktatásnak hála kialakul az olvasókban egyfajta racionális, természettudományos világkép. Befogadói oldalról ez teremti meg a lehetőséget, hogy a sci-fi irodalom olvasókra találjon. Másrészt írói oldalról is jelentkezik a minőségi sci-fi: Jókai Mór 1872 és 1874 között megjelent írását, A jövő század regényét mindenki ismerte és szerette a korban. Jókai regényében egy titokzatos természettudományos újdonság, az ichor felfedezése, és a repülőgép megalkotása változtatja meg a világot.

Jókai hatására egyre több író kezd el foglalkozni hasonló témával. A nemzetközi hatások közül pedig meg kell említeni Jules Verne-t, aki hihetetlenül népszerű szerző volt a dualizmus időszakában. Rákosi Jenő írja a visszaemlékezéseiben, hogy a színházak Verne-műveket játszottak: a Nyolcvan nap alatt a föld körült, vagy Az utazás a föld középpontja felét. Verne olyan szerzőkre volt hatással, mint a híres publicista Beksics Gusztáv, aki maga is foglalkozott az üreges Föld témájával Barna Arthur című regényében. Később pedig H. G. Wells és Arthur Conan Doyle írásai is nagyon népszerűek lettek a XIX-XX. század fordulóján idehaza, és hatottak például Karinthyra.

Miért kiemelkedő A jövő század regénye?

Mert tele van ötlettel, fantáziával! Ha meg akarjuk érteni ezt a regényt, akkor Jókai publicisztikájával párhuzamosan érdemes olvasni. Ebből egyértelműen kiderül, hogy a regényben Jókai a dualizmus rendszerének vágyott jövőképét írta meg. Szerinte el kell telnie öt nyugodt évtizednek a Monarchia életében, hogy Magyarország európai hatalmi tényező legyen. A regény cselekménye már ezt az időszakot mutatja be.

Az 1950-es éveket látjuk: ekkorra a Habsburg-ház magyar nemzeti dinasztia, Bécsről Budapestre került át a súlypont, Magyarország pedig Oroszországgal összemérhető erejű európai hatalom. Magyarország egy igazi – mai kifejezéssel élve – multikulti állam, amely gyakorlatilag minden menekültet, vallást befogadott; itt van a római pápa új központja, de vannak muszlimok is; ide menekültek a máshonnan elkergetett királyi családok. A regényben a Monarchia és benne Magyarország ábrázolása azonban nem teljesen utópisztikus, hiszen az ország tele van konfliktusokkal, problémákkal, mint az emberkereskedelem.

Mi a trianoni perspektívából olvassuk ezt a művet, így már a kiinduló helyzet is utópisztikus töltetet kap, az olvasó legszívesebben kicserélné a Jókai-féle fiktív 1950-es éveket a valóssal. Ám Jókai számára az igazi utópia a regény második felében a részvényes alapon működő Otthon állam leírása, ami egy új magyar köztársaság a Duna-deltában, illetve a legvége, mikor megjelenik az üstökös és eljön a világbéke. Jókainak óriási hatása volt. Sokakat megihletett később a mű, mint például Privigyey Pált, aki Magyarország nem volt, hanem lesz című regényében másolta. Vagy épp Farkas Gyula Utolsó ütközet 2453-ban című eposza is jó példa.

Jókai Mór a dualizmus rendszerének vágyott jövőképét írta meg

Ezekben a művekben a kortárs problémák és ügyek előrevetítésével találkozunk inkább, vagy a jövő problémáit boncolgatják a szerzők?

Szerintem minden science-fiction regény az adott kor kérdéseire keresi a választ. Ez ma is így van, és száz évvel ezelőtt is ugyanígy volt. A szerző a saját korában él, olyan problémákkal foglalkozik, amelyekkel találkozik. Ebből nem nagyon lehet kilépni, az író a saját korának a foglya.

Szerintem ez nem pontosan van így. Csak a vita kedvéért: például Kim Stanley Robinson az Aurorában egy generációs csillaghajó útjával foglalkozik, ami sok tekintetben nem a mostani időszak, hanem a távoli jövő problémája.

Sajnos ezt a regényt még nem olvastam, de érdemes figyelmesen, a gyökerét tekintve megnézni egy adott szöveget: valószínűleg problémát vesz elő, ami már ma is itt van. A szerzők többsége általában ezt vetíti ki a jövőbe. A kortárs szövegekben talán nehezebb meglátni ezt. De mondjuk gondoljunk a sci-fi nagyjaira, Asimov, Clarke, Bradbury vagy Herbert munkásságában is mennyire jelen volt a hidegháború és az atomfegyverektől való félelem. De ez jellemző a dualizmuskori szövegekben is. A háború Oroszországgal, társadalmi feszültségek, a vágy a világbéke után mind alakították a kor gondolkodását, ami megjelent aztán a sci-fiben is. Ha egy író, még ha nem is olyan tehetséges, odafigyel a saját jelenére, nyitott szemmel jár a világban, akkor megláthat olyan problémákat, amelyeket a jövőbe helyezve, felnagyítva ma különleges, aktuális olvasatokat kaphat. 

A romantikus nacionalista, birodalmi vonal mellett többen boncolgatták az anarchizmust és szocializmus témakörét is.

Ahogy megyünk előre az időben és megjelenik a városi munkásság, a szociáldemokrata mozgalom, ez egyre inkább leképeződik ezekben a szövegekben is. Jókainál az anarchizmus, nihilizmus jelenik meg, mint a világot romlásba taszító eszmerendszer. A jövő század regényében például így ír erről: „A múlt századokban is létezett a nihilizmus fogalma, csakhogy akkor ez azon tant jelenté, melyben az ember annyira el van merülve az istenség bámulatában, hogy saját énjét »semmi«-nek tekinti. De most megfordították a tant: a modern nihilizmus szerint minden embernek csak saját »énje« az imádat tárgya, minden egyéb: isten, haza, embertárs, család, szerető: – az a semmi.” Gondoljunk csak arra, hogy A jövő század regényével egy időben jelenik meg Dosztojevszkij Ördögök című könyve, ami szintén reflektál az anarchizmusra. Jókai előrevetíti például, hogy mi lesz, ha Oroszországban anarchista-kommunista hatalomátvétel történik, ami egész Európát fenyegeti. Nem is Oroszországnak hívják magukat, hanem a Nihil Országának.

Ezzel párhuzamosan a szocializmus fenyegetéséről ír Beksics Gusztáv a Barna Arthurban, és alternatívákat keres. Azt mondja, hogy ha a pénzt megszüntetjük, akkor a problémák is megszűnnek. A regény főhőse kirobbant egy aranyvulkánt, ami arannyal árasztja el az egész világot. A hatásokkal azonban nem számol. Miután megszűnik a pénz, háború tör ki, tömeggyilkosságok történnek. A regény végső következtetése, hogy forradalmi vagy épp természettudományos felfedezésekkel, eszközökkel nem lehet a világ fejlődését befolyásolni, mivel az egy organikus és lassú folyamat. A másik oldalról olyan szövegek is megjelennek, amelyek pozitív jövőképpel számolnak a szocializmussal kapcsolatban. Ilyen például Tóvölgyi Titusz műve, Az új világ 1888-ból. Egy olyan kommunista társadalmat vázol fel, ahol az egyetlen konfliktusforrás a csúnyák és a szépek harca, de ez is megoldódik a történet végére. Tóvölgyit le is tartóztatták a regénye után, a börtönből pedig spiritisztaként jött ki.

Herczeg Ferenccel külön is foglalkozott, aki egyéb művei mellett számos, mára kevéssé ismert tudományos-fantasztikus írás szerzője.

A Herczeg-összes negyven kötetéből talán fél kötetnyi lehet a fantasztikus, utopisztikus és sci-fi írás. Ezek viszont nagyon jók. Ráadásul a fantasztikus témákon belül is nagyon sok altematikát érintenek a művei. 1895-ben megjelent Szíriusz című elbeszélésében például megjelenik az időutazás. Szerintem ő írja le a világirodalomban először a klasszikus időparadoxont: mi történik, ha visszamegyek az időben és megölöm a saját nagyapámat? Van egy fantasy jellegű műve, a Tűz a pusztában, ami egy lány boszorkánnyá válásáról szól. De foglalkozik a telepátiával a Lozenko című elbeszélésében, vagy épp a láthatatlanná tevő találmánnyal A láthatatlan Pokorny című novellában.

A legjobb műve azonban A cserebőrűek. Fergetegesen humoros és pontos szatíra az emberiségről. A jupiteri civilizáció egy tudósa tanulmányozza az emberek mindennapjait. Egy teljesen banális szerelmi háromszöget látunk egy idegen szemszögéből, aki nem hallja, hogy miről beszélnek az emberek, csak látja, hogy mit csinálnak. Ebből próbál az emberiségre vonatkozó „tudományos” következtetéseket levonni. Ezért nevezi például el az emberi fajt cserebőrűeknek, hisz azonnal észreveszi az emberi faj egyedeinek egy jellegzetes tulajdonságát, hogy szinte minden nap vedlenek, és új bőrt öltenek – azaz átöltöznek.

Herczeg Ferenc

Robotos történetet is írt, ha jól emlékszem.

Igen, ez a Báró Rébusz. Ő még nem robotnak hívja. A mű főhősnője egy hölgy, aki szeretne egy tökéletes férjet, ami egy gép. Kölcsönöz is egyet, de aztán elfelejti felhúzni és az tönkremegy. Egyszerű kis történet, nem is tartozik a legjobbak közé. Viszont maga a robot gondolata talán itt bukkan fel először idehaza.

Egy másik történetben pedig a feminizmus veszélyeiről értekezik.

A címe A jövő század novellája. Ebben az írásban tipikus irodalmi fogást választ Herczeg: kiválaszt egy a korban pozitív célokat megfogalmazó eszmerendszert, és bemutatja, mi történik, ha szélsőséges módon valósul meg, megfeledkezve az emberi alaptermészet alapvetéseiről. Ettől válik izgalmassá. A novella 1914-ben jelent meg, és az 1980-as évek légitaxikkal zsúfolt Budapestjén játszódik. Az emberek kémiai számokat viselnek nevek helyett, és totális nőuralom van, a férfiak elnyomásban szenvednek és küzdenek a választójogért.

A nők uralmával az emberiség utópisztikus állapotba jutott, hiszen a háborúk megszűntek, a kultúra felvirágzott, a szerelem szabad lett, de ezzel valami eltűnt a világból: „Nincs többé vérengzés, de nincs is emberi nagyság. Nincs bűn és jóság sincs. A nőkből férfiak lettek, a férfiakból vénasszonyok. A világ gondosan dezinficiált akol. Mi nem harcolunk, nem szenvedünk, nem élünk, mi csak táplálkozunk, szaporodunk és elrothadunk. De hát mire való ez? Mi célja ennek? Hol van az az egy óra, az az egy perc, amely meg tudná velem értetni, hogy érdemes volt megszületnem?” 

Arra van adat, hogy hogyan fogadták ezeket a műveket a kortárs szerzők és az olvasók?

Jókainál a kritikai kiadásban ezt végig lehet követni. Ő nagyon népszerű volt, de nem A jövő század regényét tartották a legjobb művének a kortársak sem. De mindig volt aktualitása a szövegnek, amiért folyamatosan újrafelfedezték. Az első világháború kitörésekor például azt vették észre az emberek, hogy részben az történik, amit ő leírt: repülőgép megvalósult, kitört a háború az oroszok ellen, és magának a háború pusztító természetéről is pontos megállapításai voltak. Aztán a háború szörnyűségei túllépnek a regényben leírtakon, és aktualitása elveszett.

1945 után aztán egészen 1981-ig nem adták ki, hiszen újabb aktuális olvasatok keletkeztek – mivel a regényben orosz megszállás alá kerül, még ha rövid időre is Magyarország, és Jókai anarcho-kommunizmussal szemben megfogalmazódott mondatai is a kiadás ellen dolgoztak. Más műveknél nem mondható el, hogy különösebben foglalkoztak vele. Recenziók persze voltak sokszor pozitív felhanggal, de ennyi. Általában sem nagyon foglalkozott az irodalmi kánon a fantasztikus művekkel. Herczegnek még a konzervatív irodalmárok sem elemezték ezeket az írásait, leszámítva talán Kornis Gyulát.

A Galaktika 35. száma, illetve két antológia régi szerzők műveivel

Ezért nincsenek bent ezek a művek a köztudatban manapság? Úgy tűnik, hogy a magyar fantasztikus irodalom tulajdonképpen a Galaktikával kezdődik, vagy hát kezdődik újra.

A fantasztikus tematikát kicsit mindig mostohán kezelték. Ennek talán az az oka, hogy az irodalmi kánon – főleg 1945 után – sokáig lenézte, vagy éppen tudomást sem vett ezekről a művekről. Pedig a két világháború közötti időszakban nagyon beindult a tematika. Ha átböngésznénk a folyóiratokat és a kortárs ponyvairodalmat, akkor óriási mennyiségű művet találnánk. Ott van például Leleszy Béla, akinek az életművében folyamatosan előjön a fantasztikum. De említhetném Orbán Dezsőt is. Az ismertebbek közül Babits Mihály Elza pilótája, ami talán a legjobb magyar utópisztikus regény, és ami Huxley Szép új világával, vagy Orwell 1984-ével is vetekszik. És ne felejtsük Szathmáry Sándor Kazohiniáját sem.

1945 után azonban van egy törés, így az a pozitív folyamat nem folytatódhatott. Ha el is kezdett kialakulni egy fantasztikus műfajokra épülő olvasói tábor, akkor ennek véget vetett a kommunista fordulat. Szepes Mária A Vörös Oroszlánját, ami inkább fantasy, bezúzták. Hamvas Béla mentette meg az utolsó példányokat. Leleszy Bélát is kirúgták az Írószövetségből és konzervgyári munkást csináltak belőle. A Rákosi-korszak szocialista-realista időszakában nem lehetett ilyen műveket megjelentetni.

Az ötvenes évek második felében indul meg újra a sci-fi kiadás, főleg természettudósok (Botond-Bolics György, Kulin György) elkezdenek science-fictionnel foglalkozni. Aztán 1960-as évekre jön Kuczka Péter sorozata a Kossuth kiadónál, majd 1972-től a Galaktika. A Galaktika azonban később sokat tett azért, hogy az olvasókat megismertesse a régi művekkel, hogy azt üzenje: van múltja a magyar fantasztikus irodalomnak. A 35-ös Galaktika például csak 1945 előtti novellákat közölt magyar szerzőktől, mint Babits Mihály, Biró Lajos, Csáth Géza, Laczkó Géza vagy Herczeg Ferenc. És gyűjteményes kötetek is megjelentek például Karinthy Frigyestől.

Mi az, amit mindenképpen ajánlana a mai olvasóknak?

A dualizmus időszakából bátran ajánlom Herczeg Ferencet, akinek a prózája, szemben a dualizmuskori fantasztikus szerzők túlnyomó többségével a mai napig friss, olvasmányos. Érdemes A cserebőrűekkel kezdeni az ismerkedést.

*

Nyitóképünkön a „100 év múlva” képeslapsorozat egy darabja látható, amit itt találtunk. A sorozatról a Wang folyó versei blog írt bővebben.