Olvasóinkat kérdezzük: melyik SFF-szerző hiányzik a hazai polcokról?

Kedves Bence! Hiánypótló lenne, ha hazai sci-fi és fantasy írókra is kitérnének. A 90-s évek elejétől egészen a 2000-s évek elejéig virágzó magyar sci-fi és fantasy irodalom volt az országban, hol egészen jó, hol egészen rossz írásokkal. :-) A hazai fantasy hőskorában ezeket olvasta a jónép. Most is léteznek, mondjuk a történetük megérne egy külön könyvet, volt benne árulás, féltékenység, szakítás, ami kell. :-)

Egyértelműen fájó hiányról nehéz lenne beszélni, azért szép lassan beszivárgott az elmúlt években a Szrugackij, Lem-életmű a keleti blokkból, nyugatról pedig Asimov, Bradbury, Dick és Clarke, fantasyben pedig örömteli, hogy Neil Gaiman csaknem teljes életműve fellelhető magyarul. Hasonló tendencia kezdődött az Agave részéről Gibson tekintetében is, a Szukits pedig úgy tűnik, egy kicsit Frank Herbertre állt rá, miután a Dűne összest és még pár regényét kiadták. Azért hiány persze bőven akad. Charles Strosstól és Vernor Vinge-től nagyon kevés regény jött ki, a fantasy területén pedig még rosszabb a helyzet. Steven Erikson Malaza-sorozatát immár évek óta képtelenek befejezni, pedig már csak két kötet van hátra, az emberek pedig valami miatt abban a tévhitben élnek, hogy George R.R. Martin csak a Trónok harca-szériáját írja. Akinek a hiányába mindig belesajdul a szívem, ha csak meglátom egy novelláját, Michael Swanwick; az az ember, gyanítom, hogy nagyobb írózseni, mint a fantasy-irodalom közel száz évéből bárki. És igen, Miéville-t valaki fejezze be!