Trükkös ékszertolvaj és ijesztő verébvadászat – elfeledett krimik a budai Vár múltjából

2020. május 12. 18:48

Ügyetlen pénzhamisító, divatos úriembernek öltözött ékszertolvaj, a végére pedig egy ijesztőnek induló verébvadászat. Hat érdekes, de egyáltalán nem véres krimi a budai Vár korábbi mindennapjaiból a Nemzeti Hauszmann Program Facebook-oldaláról.

2020. május 12. 18:48
Sal Endre
Sal Endre

1864-ben írta meg a Sürgöny című lap, hogy a budai Várban bankóhamisítót fogtak. Mindez úgy derült ki, hogy a férfi elküldött egy gyereket az ötforintos hamisított bankjeggyel, hogy a nagy dohánytőzsdén vásároljon belőle levélbélyeget. A gyerek vett is volna,

ám a boltos nőnek azonnal feltűnt, hogy a bankó nem igazi,

így szólt a rendőröknek. Innentől idézzük az újságot: „A hamisító – egy budai lakos, mesterségére nézve pedig szabó, ki már hasonló vétség miatt egyszer három hónapig ült a vizsgálati fogságban – elfogatott.”

Sokkal trükkösebb volt az a két „csinos öltözetű fiatal”, akikről egy évvel később a Fővárosi Lapok írt. Egy elegáns hölgyet ejtettek át, méghozzá a budai Várba vezető lépcsősoron. Így írta le a valószínűleg begyakorolt tolvajtrükköt az újság:

„A budai Várba vezető egyik lépcsőzeten egy elegáns öltözetű hölgy ment fölfelé, előtte két csinos öltözetű fiatal ember. Az egyik szivarját a nőre dobja, s tova szalad, a másik oda ugrik a hölgyhöz, letörli a hölgy ruhájáról a szivar hamvát, szidja udvariatlan barátját, mennyre földre esküszik, hogy majd megbosszulja a sértést, s ezzel tova siet. A hölgy ámul bámul, s csak midőn az udvarias fiatal ember is odébb áll, akkor veszi észre, hogy értékes melltűjét magával vitte.”

1871-ben a Hon című lap is egy hasonló, csalafinta tolvajról írt. Történt, hogy a budai Várban közlekedő egyik társaskocsiba egy elegáns, divatosan öltözködő fiatalember szállt be. Csakhamar beszédbe elegyedett a bent ülőkkel és percek alatt lenyűgözte őket a humorával és izgalmas történeteivel.Aztán a Lánchíd budai hídfőjénél leszállt, a fent ülők talán még kicsit sajnálták is. Már a híd közepén járt a fogat, amikor az egyik utas észrevette, hogy hiányzik a pénzes tárcája.

Mindenki az értékei után kapott, s hamarjában kiderült, egy gazdag hölgy aranyórájának is lába kélt.

A kellemes társalgót azóta is keresi a rendőrség.

Nem volt ennyire ügyes az a férfi, aki 1872-ben próbálkozott egy gyűrűs átveréssel. Mint ahogy a Fővárosi Lapok megírta, a katonának öltözött férfi a budai Várból kijövet megszólított egy miniszteri hivatalnokot, hogy éppen akkor talált a földön egy szép gyémántgyűrűt, ami neki nem kell, de szíves-örömest eladná.

A hivatalnok egyből érezte, hogy itt valami nem stimmel és azt mondta a katonának, rendben, áll az üzlet, de menjenek le a Vízivárosba egy ékszerészhez és nézessék meg a gyűrűt. A csaló kezdetben úgy tett, mint aki benne van a sétában, ám egyszer csak fogta magát és berohant egy mellékutcába. A hivatalnok – bár sejtette az eredményt – bevitte az ékszerészhez a gyűrűt, amelyről pillanatok alatt kiderült, hogy ócska hamisítvány.

1876-ban a korábbiakhoz képest egy kisstílű csalóról írt a kellemes hangzású Nefelejcs című lap. A budai Várban megtartott heti vásáron Herzog Fáni cipésznőhöz egy csinosan öltözött úrinő közelített. Oda is lépett, meg is nézte a portékát, ám végül nem vett semmit. Herzog Fáni aztán jól megnézte magának a távozó hölgyet és

feltűnt neki, hogy az úri hölgy egy pár cipőt rejteget magánál.

Innentől érdemes szó szerint idézni a cikket: „Lármát csapott, mire nagy néptömeg gyűlt össze, s a tolvajnőtől – kiben bizonyos G. hivatalnok nejére ismertek – gunykacaj közt elvéve a cipőt, egy rendőr által a városházára kísértették.”

Végül egy apró történet arról, hogy a pletyka már akkoriban is uralkodó volt. 1872-ben a Magyar Polgár című újságot értesítették, hogy a budai Várban egy fiatalember magára lőtt, majd leugrott a bástyáról. A lap utánajárt, s hamarjában kiderült, egy férfi valóban elővette a pisztolyát, ám nem magára lőtt, hanem egy veréb volt az áldozata és esze ágában sem volt leugrani a bástyáról.„A várőrség rögtön kirukkolt s a kegyetlen vadászt a legudvariasabb hangon utasította rendre” – írta a Magyar Polgár, amelynek nem sikerült kiderítenie, hogy kinek állt érdekében véres drámát kanyarítani a verébvadászatból.

Persze a történet így is szomorú, a kis veréb ugyanis nem élte túl az esetet.

 

Fotók: Fortepan/Széman György; Fortepan/Fortepan / Budapest Főváros Levéltára

Összesen 3 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
bunko_jobbos
2020. május 12. 22:59
A történetek érdekesek, de nagyon gyanús nekem, hogy az indexen már gyakorlatilag -vélhetően pénzhiány miatt- minden cikk kb. a Fortepanról szól. Vagy nagyon jó kapcsolataik vannak, vagy ingyen dolgoznak, ezért az újságírók szívesen veszik a munka nélkül kapott értéket.
74bro
2020. május 12. 20:09
Rá se ismertem a Mátyás-templomra... Köszi, Schulek!
balbako_
2020. május 12. 20:07
Boldog békeidők....
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!