A fakopáncs és mi

2023. április 04. 14:22

Kertünk az övé is, az általunk ültetett fa az övé is, otthonunk az ő lakhelye is.

2023. április 04. 14:22
null
Uri Dénes Mihály

Reggelente figyeltem a harkályokat. Ketten voltak, egy balkánifakopáncs-pár, csillogó fekete-fehér tollakkal, a hím piros sapkával. Henriknek neveztem el, a tojót meg Henriet­tának, megspórolva a kreativitással járó fáradságot. Először Henrik tűnt fel 2020-ban, ütögette a száradó nyírfát, jókora lyukat vágott bele, aztán egy idő utána abbahagyta a műveletet. A következő évben befejezte, elkészítette az odút, és beköltözött.

Henrik valósággal úszik a levegőben,

minden szárny­csapás után hullámokat ver a teste, kecsesen suhan, mintha légi közlekedése vidám fickándozás volna csupán. Közben élesen vijjog, egyfolytában felhívja magára a figyelmet. Ha nem szólna, észre se venném, hogy itt van. Csük-csük-csük, a madárismertetők szerint ezt mondja a balkáni fakopáncs. Valahogy sosem éreztem igazán találónak a hangutánzó szavakat, a nyitnikéket például ma sem vagyok képes kihallani a cinegék énekéből, gyanítom, Szabó Lőrinc nélkül ez másoknak se menne olyan könnyen. Ehhez képest ez a csük-csük-csük még igen pontos.

Az állati hangok verbalizálása persze nehéz. Sajátos fordítási művelet ez, és újabban jelentős biopoétikai kérdésfelvetés is. A nyugati embert régóta foglalkoztatja a diskurzusok átjárhatósága és pontossága. Példának okáért az a kínzó kérdés, hogy valóban jól közvetítjük-e az Igét, a tökéletest, a hibátlant, a Szentlélek sugallata ide vagy oda, mi, emberek a magunk tökéletlen nyelvén és hibás értelmével.

Vajon lefordíthatók-e az állatok hangjai? Közlekedhetünk-e az emberi nyelv és a világban benne lét e változatai között?

És ha sikerülne, milyen lenne az ő szemükkel látni a világot?

Kár, / hogy nincsen olyan madaraskönyv, / mely részletesen tárgyal minden madarat, / és arra is kitér, / mi a kedvenc étele, / milyen az érzelmi élete, / mit szokott álmodni, / és milyennek látja a világot.” Az idén nyolcvanéves Oravecz Imre verse, A madármegfigyelő panasza a madármegfigyelő ontológiai vágyainak pontos artikulálása.

Henrik leszáll, körbenéz, állandóan mozgatja a fejét, hosszan figyel, s csak azután mászik be az odúba. Óvatosabbnak tűnik a széncinegénél, amely egy fával odébb fészkel, s az odú bejáratához érve rögvest el is tűnik benne. Nézem lentről, az itt-ott megkopott, fehér fémszéken ülök, Henrik szemmel tart engem. Nézem az emeleti szoba ablakából, a függöny mögül, ott már nem vesz észre, kattog a Nikon fényképezőgépem. Kertünk az övé is, az általunk ültetett fa az övé is, otthonunk az ő lakhelye is. Jó szomszédi viszony jellemez minket, meg egy kicsit több is, mert az utóbbi időben az egyik kedvenc madarammá vált.

A hazai harkályfajok közül ő fogyasztja a legtöbb lédús gyümölcsöt, ezt megint csak a szakirodalom mondja. A nyírfa mellett meggy, kajszi, szilva és egy terebélyes cseresznyefa áll, talán Henrik is fogyasztott már belőlük néhány alkalommal. Egy ízben azt olvastam, hogy nyírfában költésre kevés példa akad, ezek szerint szerencsésnek mondhatjuk magunkat.

Henrik nemigen költözhetett volna be másodmagával, ha száradását észlelve kivágjuk a fát. A korhadó fa megtartása ma igénytelenségnek tűnik, amiként a természetközeli állapotot rekonstruáló kert is gondozatlannak hat.

Pedig az avarban telelne át a sündisznó vagy éppen a hétpettyes katicabogár is, ha hagynánk.

A száradó fába vájt odúba a fakopáncsok után mások költözhetnek, például a korlátozott népszerűségnek örvendő seregélyek. A költés után Henrikék távoztak, de időről időre visszatérnek, be- és kirepülnek, pedig állítólag nemigen költenek egymást követő években ugyanabban az odúban. Az is lehet persze, hogy ezek már az utódok, a megkülönböztető jegyek precíz észlelésével mindig is bajban voltam.

A fa azóta is áll, most már visszavonhatatlanul és örökké kopaszon, de nem haszontalanul.

 

Nyitókép: Mandiner-archív

Összesen 13 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
öszödibeszéd
2023. április 04. 20:53
klassz kis írás, tetszett
pesszimista
2023. április 04. 19:53
A harkály csak olyan fában készít odút amely pusztulásnak indult. Ha nem veszélyeztet semmit érdemes ilyet meghagyni, mert sokféle madár fészkelő helye lehet. Érdekes , hogy a harkályt a seregélyek a frissen készített odúból is elűzhetik, pedig az sokkal erősebb madárnak látszik.
Kormánypárti2
2023. április 04. 19:28
A harkály a lusta gazda madara.
Rodolfo
2023. április 04. 17:34
A harkály mindent kiszed a faodúból, még a pici madárfiokákat is, ha kell.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!