Megváltást nem szabad a politikától várnunk, a végső cél a lelkek üdve

2024. március 31. 05:58

A kereszténység elsősorban nem valamiféle szirupos, hippijellegű univerzális szeretetről szól, hanem a lelkek üdvéről.

2024. március 31. 05:58
null
Szilvay Gergely

Miről is tanúskodik a húsvéti „Krisztus-esemény” – ahogy a hatvanas évektől kissé kimódoltan fogalmaztak a teológusok –, szóval Krisztus, a megtestesült és emberré lett második isteni személy kereszthalála és feltámadása? Arról, hogy ez a világ Isten teremtménye, az első Ádám bűnét pedig megváltani testesült közénk az Isten, második Ádámként:

Isten úgy szereti a világot, hogy fiát adta érte. 

Egy ideje szokás természeti állapotokból levezetni az ember politikai állapotát. A dolog Thomas Hobbesszal kezdődött, aki szerint a természeti állapotban a „mindenki harca mindenki ellen” érvényesült, a civakodásra hajlamos, végtelenül romlott emberek csak a kiszámítható béke és biztonság érdekében mondanak le állapotukról egy közhatalom kedvéért, aminek következésképp abszolútnak kell lennie. Rousseau épp ellenkezőleg gondolkodott: a természeti állapot nem pokoli, hanem édeni volt, a magántulajdon és a társadalom rontotta meg az eredendően jó embert, a megoldás a népszuverenitás, amiben az egyéni szabadság egyesül a közakarattal. Voltak még más megoldások, például John Locke-é.

Mit mondhat minderre egy keresztény? Hogy egyik megoldás sem nyert, a természeti állapot az édenkert, a paradicsom volt, de abból nem lehet levezetni, hogy milyen politikai rendszerre van szükség, mivel a bűnbeesés (a jó és rossz tudásának fájáról való gyümölcsszakítás) miatt kiűzettünk onnan, és az ember természete megromlott. Hobbes vagy Rousseau természeti állapotában sem társas, hanem magányos lény az ember. A kereszténység szerint az ember eredendően társas lény. De a történelmi állapotunk, amiből ki kell indulnunk, a kiűzetés utáni állapot.

Az ember esendő, köztes lény, képes jóra és rosszra, de ez nem jelenti azt, hogy a rosszat ki lehet irtani.

Amíg világ a világ, lesz szegénység, nyomor, háború, konfliktus, szenvedés, politikai hatalom, súrlódás szabadság és rend, egyén és közösség között. Azaz lesz történelem, mert történelem attól van, hogy a kiűzetéssel elindult az időszámítás, és vannak konfliktusok.

Dante szerint ahhoz, hogy Krisztus a kereszthalálával tényleg Ádám és az emberiség minden bűnéért vezekeljen, olyasvalakinek kellett elítélnie, akinek az egész világ felett joghatósága van – márpedig a császárról akkoriban így gondolták, Pontius Pilatus pedig a császár helytartója, azaz helyi képviselője volt.

De nem kell sem cinikusnak, sem naiv optimistának lennünk.

Szerethetjük kellemes klímájú, oázist nyújtó siralomvölgyünket – mi, magyarok a Kárpát-medencét –, érték a világ, az ember, az élet.

Végtelenül nagy érték. Megváltást azonban nem szabad a politikától várnunk. Arisztotelész az eudai­moniát, a földi teljességet, boldogságot jelöli meg a „zoon politikon”, a „politikai állat”, azaz a közösségi lényként létező ember és a politika (a polisz) céljának, a kereszténység szerint azonban ez csak részigazság, részérdek. Túl kell látni ezen a horizonton, mert utálhatjuk vagy szerethetjük a politikát, kivonulhatunk belőle vagy dolgozhatunk benne, elemezhetjük kívülről, a végső cél a lelkek üdve. A kereszténység elsősorban nem valamiféle szirupos, hippijellegű univerzális szeretetről szól, hanem a lelkek üdvéről, amelyért Krisztus nagypénteken meghalt a rómaiak keresztjén.

Szeretete pedig kiáradt az egész világon – térben és időben, oda és vissza. A krisztusi önfeláldozás átszínezte a világot, mint egy csepp vér a vizet.

Krisztus legyőzetve győz, kivégzik és feltámad.

A húsvéti liturgia úgy fogalmaz: „Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat” – Krisztus győz, Krisztus uralkodik, Krisztus parancsol.  

 

Összesen 53 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Patika
2024. március 31. 14:39
Azért rendes csávó volt ez a Puncius nuncius Pilates. Ahogy elnézem már kézmosás előtt velrendelte, hogy a sziklabarlangban véssenek ki egy kőpadot meg néhány lépcsőt is, hogy ha az úrnak ne a földön kelljen feltámadnia...és könnyed léptekkel jöjjön ki majd onnan... Értem én, hogy az Orrbánc Récsöl bussines már az ókorban is virágzott, de azt nem hogy miért vágtak rá ekkora ajtót? Csak nem azért, hogy minél nagyobb követ görgethessenek az ellenlábasuk útjába? (lehet, hogy Lölö időutazóként maga vette meg és adta kölcsön nekik a barlangot?)
viator-11
2024. március 31. 14:16 Szerkesztve
A szeretet nem egy érzés, hanem egy döntés. Kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy tökéletesek vagyunk (hahó, libateisták!) hanem, hogy ha elbuktunk is, felállunk és próbálunk jobbak lenni. Az ellenségeinkhez is. Persze, nem azon az áron, hogy kihasználjanak, becsapjanak. Mert keresztények vagyunk és nem hülyék. Egy keresztény nem érzi magát felsőbbrendűnek származási alapon (mint a zsidók) vagy éppen vallási alapon (mint a muszlimok). Kereszténynek lenni nem jogosítja fel a keresztényeket a más származásúak vagy hitűek becsapására (ugye, zsidók? ) lemészárlására, vagy rabszolgává tételére, avagy megsarcolására (ugye, muszlimok? ) Jézus az utolsó vacsorán megmutatta, hogy kereszténynek lenni arra jogosít fel, hogy szolgáljuk a világot. Ezért mosta meg mind a 12 tanítvány lábát (Júdásét is!) az utolsó vacsora előtt. Ebből a szempontból a buddhizmushoz áll legközelebb - Erich Fromm sokat foglalkozott ezzel. Persze, ezt a mérgeskismalac libateistáknak hiába is mondanánk...
szintetikus
2024. március 31. 14:02
A szegényeknek a lélek üdve jut, ahogy mondá az Úr, a gazdagoknak meg szállodák és közvagyon. Jézus is így helyeselné Lölő és Tibóc gazdagodását. Áldassék az Úr!
Leskelődő
2024. március 31. 12:16
Feltámadt Krisztus!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!