Kávéfőzők, milliós arborétumok, színházak – íme a hős mártírok, akik még ezeket is hátrahagyják, csak hogy bemutathassanak Orbánnak!
Ki ne kapná fel a fejét a Telex friss videóját látva, amelyben egy kedves középkorú házaspár látható: a férj költő-lektor, a hölgy pedig egyetemi tanár, de készek mindent hátrahagyni, ugyanis – saját elmondásuk szerint – nem bírják tovább Magyarországon. A kulcsszó itt a „mindent”, amely egyebek közt egy 8000 (!) négyzetméteres arborétumot is takar – amit a tulajdonosok szívesen eladnának ugyan, hogy végre fejvesztve elmenekülhessenek innen, csak hát senki nem akarja megvenni, mert rengeteg munka van vele.
Hát na, most istenem, ki ne értené meg szegényeket, ahogy a milliós birtokukon rettegnek?
Hogy is lehetne ezt kibírni? Ki ne vágyna inkább Spanyolországba? Hisz ott legalább nem Orbán van, ugye! És mennyi-mennyi esetben érezhetett már hasonlót ez az ördögi magyar kormány által kisemmizett nép!
Például öt évvel ezelőtt, az akkor 22 esztendős Luca esetével találkozva.
Talán egyes olvasók jobban emlékeznek, ha „kávéfőzős” Lucát írok; így már talán beugrik mindenkinek. Nos, ő is a helyes döntést hozta meg, miután a nagyvilág elé tárta fájdalmát, tudniillik hogy óvónőként még egy kávéfőzőt se tud megengedni magának Magyarországon. Luca tehát – mondjuk úgy –
pár kávéfőzőnyi tartalékból inkább Nagy-Britanniába költözött.
Bár le kellett mondania a vágyott masináról, de így legalább az árából visszajött neki egy skóciai élet!
Vagy például a legutóbbi választás után, amikor is annyira sokkolt egyes fiatalokat a választási eredmény, hogy lányos zavarukban úgy nyilatkoztak a Telexnek: igaz, néhány durva beszólást leszámítva sose érte őket itthon semmiféle atrocitás (létezik egyáltalán olyan, aki életében egyetlen beszólást se kapott?), de azért inkább fogják magukat és külföldre mennek, hiszen „van elég tőkéjük ehhez” (lásd 3:33-nál – a szerk).
Persze le kell szögezni: nem a külfölddel van itt gond. Jó, hogy mindenki arra tud utazni, amerre akar, illetve ott kezdhet új életet, ahol szeretne. Ezzel nincs baj, mindenkinek sok sikert ehhez.
De!
Tanuljuk meg végre, kedves olvasók, hogy mi az igazi mártírsors!
Lehet itt jönni például az ukránokkal, akik azért menekülnek, mert mondjuk a házaikat lebombázzák az oroszok,
vagy a törökökkel, akiknek porig rombolta lakásukat a földrengés, ne adj' isten rokonaik estek a katasztrófa áldozatául. Vagy ott vannak a horvátok, brazilok, ausztrálok, akiknek lassan minden évben újabb pusztító erdőtüzekkel kell megküzdeniük – vagy a keresztények, akik afrikai, arab országokban kénytelenek menekülni iszlám szélsőségesek elől.
Hát nem! Tanuljuk meg végre, hogy nem ők azok, akik igazán szenvednek!
Akik igazán szenvednek, azok a Nagy Blankák, akik a gimnáziumból Rómába szaladnak Orbán elől, hogy ott cukrászdát nyissanak!
Akik igazán szenvednek, azok a Schilling Árpádok, akik külföldre menekülnek, mert itthon nem vevők a tömegek az ízléstelen színházi performanszaikra!
Akik igazán szenvednek, azok a kávéfőzős Lucák, az arborétumos egyetemi tanárok!
Őket kell megmenteni végre!
Nyitókép: Telex-videó képernyőfotó
Most megint minket figyel a világ, és kénytelen valamiképpen viszonyulni a helyzethez. Orbán vagy hős, vagy ellenség – de mindenképpen egy pólus, egy alternatíva.
A diktatúra új szimbóluma Brüsszel kerületi polgármestere, a belga Emir Kir lesz, a koreai diktátor meg elbújhat mögötte szégyenében.
Komoly diplomáciai viharokat okozhat az ukrán politikus kijelentése.
A bukott miniszterelnök-jelölt azt mondta, az ellenzék nem jut külső finanszírozáshoz, a Fidesznek pedig végtelen forrása van a korrupcióból származó pénzekből, valamint az állami finanszírozásból.
Egyre több atrocitás éri az újságírókat a balliberális politikusok folyamatos hergelésének köszönhetően.
Egy pince födéme nem bírta a 3,5 tonnás súlyt a VII. Kerületben.
Munkahelye elvesztését kockáztatja, aki a táppénzzel csal.
