Volt szerencsém látni Lukácsy György filmjét, az 1968 – Egy szerelem rekonstrukciója című alkotást
Nem az 56 utáni megtorlós-vérengzős kor volt ez, hanem már az a Magyarország, melyhez a mai közelebb van, mint az 56 utáni vérengzős.
A feleségem története című magyar film nem kapott díjat.
Erősen megosztó versenyfilm nyerte a cannes-i filmfesztivál fődíját, az Arany Pálmát, számol be az Origó. A Titán című vetítésén – Julia Ducournau rendezte – hánytak a nézők, két tucat ember pedig rosszul lett a film megtekintése közben. Összevarrt és szétvágott bőrök, agresszív leszbikus jelenetek, kigyúrt, 62 éves filmsztár, és rengeteg erőszak jellemzik a filmet. A francia baloldali Le Monde című lap euforikusan ünnepelte a megfogalmazásuk „transzgender filmet” utalva a film hősének nem-váltására.
A zsűri nagydíját Ashgar Farhadi iráni rendező filmje nyerte, a legjobb rendező egy különös francia művész Leos Carax lett. A norvég Renate Reisnve lett a legjobb színésznő, az amerikai Caleb Landry Jones pedig a legjobb színész. Egy izraeli és egy thaiföldi rendező különdíjat kapott a zsűritől. Életműdíjjal a 82 éves Marco Bellocchio olasz rendezőt tüntették ki.
A feleségem története című magyar film nem kapott díjat.
Fotó: YouTube