Dragomán György: Kertész újrateremtette a nyelvet

„Hatalmas veszteség érte az irodalmat és Magyarországot. Nagyon nagy ember ment el” – méltatta a csütörtökön elhunyt irodalmi Nobel-díjas Kertész Imrét Koltai Lajos, a Sorstalanság című film rendezője az MTI-nek. „Teljesen lenyűgözött, hogy létezik ilyen magyar irodalom. A Sorstalanság volt az a regény, amelynél először éreztem, hogy nemcsak fényképezni szeretném, hanem megrendezni is” – fogalmazott Koltai Lajos.

Az operatőr-rendező felidézte, hogy amikor elmondta a véleményét Kertész Imrének a Sorstalanság első forgatókönyvéről, amelyet Spiró Györggyel együtt írt, Kertész nagy örömmel fogadta: „na végre érti valaki, amit írtam”.

„Tudtuk, hogy nagy feladat ezt lefordítani a filmes nyelvre, de rögtön elhatároztuk, hogy ezt együtt fogjuk megtenni. Meggyőztem őt, hogy a fiú lelkéből akarok kiindulni, abból akarok kilátni, annyit, amennyit ő meg akar érteni ebből az elképesztő és lehetetlen világból, ami körülveszi” – mesélte a film születéséről.

Csak egyszer ment ki a forgatásra Kertész

Barátokként, „kölykös izgalommal” készítették elő a filmet, Kertész tíz oldalanként küldte át neki a forgatókönyvet, és „visszatette azokat az érzelmeket, amelyek előzőleg hiányoztak a könyvből”, amelyek nélkül Koltai szerint ez a film nem létezik. „De megegyeztünk a legfontosabb dologban, hogy érzelmes lehet a film, szentimentális azonban nem” – emlékezett.

A forgatásra Kertész Imre csak egyszer látogatott el, mert olyan mélyen érintette őt a helyszín, egy felépített koncentrációs tábor. „De állandóan ott volt mögöttem, ott volt a segítő keze, a forgatókönyvben az a támaszték, amelybe az elveszett pillanatokban bele tudtam kapaszkodni. Ez volt a jellemző a kapcsolatunkra is: kölcsönösen gyümölcsöző volt”.

Koltai Lajos fantasztikus emberként beszélt Kertész Imréről, aki megajándékozta az írásával, a bizalmával és a barátságával. Mint mondta, a 2005-ben bemutatott film több vetítésére is elment az író, és mindig felfedezett benne valami olyan rejtett részletet, szépséget, amely megörvendeztette. „Nagyon elmenőben volt már” – mondta szomorúan a rendező a 87. évében csütörtökön elhunyt Kertész Imréről.

Dragomán György: Kertész újrateremtette a nyelvet

A Sorstalanság olyan jelentős mű, amelyet legalább kétévente el kell olvasni – hangsúlyozta a csütörtökön elhunyt Kertész Imre munkásságát méltatva Dragomán György író, aki személyesen ugyan nem ismerte a Nobel-díjas szerzőt, de, mint mondta, sokat tanult tőle. 

A pusztítás könyve, A fehér király és a Máglya szerzője szomorúan emlékezett a 86 évesen elhunyt Nobel-díjas íróra. Mint az MTI-nek elmondta: személyesen nem ismerte, de a Sorstalanság nagyon sokat jelentett számára.

„Amikor először elolvastam, azt éreztem, hogy itt valami nagyon fontos dolog történt. Amit a nyelvvel csinált, abból rengeteget tanultam. Ezt a rettenetes történetet úgy tudta elmesélni, hogy újrateremtette a nyelvet” – fogalmazott Dragomán György, akinek a Sorstalanság annak idején elég korán került a kezébe, és azóta is gyakran elolvassa.

„Mikor a holokausztról kezdünk beszélni, mindjárt vannak fogalmaink arról, hogy mit jelent. Ő azt csinálja, hogy teremt egy olyan körmönfont és elidegenítően reflexív nyelvet, amitől az egész olyan, mintha először látnánk. Egy teljesen idegen történet, ahova idegenként érkezünk meg, és egyszerűen semmilyen elvárásunk nincs arról, hogy ott mi történik. Attól, hogy a nyelvet így szétszedi és újra összerakja, nagyon-nagyon pontos lesz, újra látjuk, amit már láttunk, de most igazán tisztán. Ez a nehéz ebben: úgy elmesélni, mintha először mesélnénk el, és magunk sem tudnánk, hogy pontosan mit mesélünk. Ez szinte lehetetlen feladat, erre csak ő volt képes. Ennek a könyvnek, meg ennek a nyelvnek, amit ő alkotott, ez a legnagyobb erénye. Az ő életének ez volt a lényege, utána minden más arról szólt, hogy ezt elemezze, és megpróbálja megérteni, hogyan jött létre ez a nyelvi konstrukció” – vélte Dragomán György.

Kertész erre tette fel az életét

Kertész Imre írói nagyságát abban látja, hogy a Sorstalanság egy elmesélhetetlen történetet mesélt el úgy, hogy mindenki számára zsigerileg megrázóan működni tudott. „Erre tette fel az életét, rászánt húsz évet arra, hogy ezt a történetet, hogy a holokausztot hogyan lehet gyermekként, emberként átélni, úgy mondta el, ahogy azt előtt senki más és utána sem.”

Dragomán György arról is beszélt, hogy a Sorstalanság, a Kudarc és a Kaddis a meg nem született gyermekért című Kertész-könyvekre úgy tekint, mint egy nagyszerű trilógiára, és az esszéit is szereti. „Azt gondolom, nagyon fontos író, a Sorstalanságból nagyon sokat lehet tanulni íróként és emberként is” – hangsúlyozta Dragomán György.