Mindenki ledöbbent a Harry Potter-színdarabon

„Most, hogy kijött könyvben az új Harry Potter-színdarab, és mindenki le van döbbenve, mik vannak benne, szeretném tiszteletemet kifejezni a sorozat iránt, aminél jobban talán a Kincskereső kisködmön, a Légy jó mindhalálig és a Szegény emberek együttvéve sem mutatja be, mennyire kegyetlen, igazságtalan világban is élünk.

Ugye eleve úgy indul a tündérmese, hogy egy beszélő kalap eldönti tizenegy éves gyerekekről, hogy stréberek lesznek-e, gonoszak, szerencsétlenek vagy bátrak-hősiesek, majd miután az új környezetbe bekerülő, egy beszélő kalapnak visszaszólni nem merő fiúkat-lányokat szegregálták a gonoszak és retardáltak közé, az elfogult igazgató még minden évben csalással ki is hozza a házikupa győztesének a Jókat, miközben nem is ők vezetnek. Aztán még képes úgy is tenni, mintha szabad akarat kérdése lenne tizenegy évesen eldönteni, gonosz vagy jó akar-e lenni az ember. Miközben valójában a demokráciadeficitben szenvedő kalap már ott megbukott, amikor besorolta a bátrak-hősiesek közé Harry apját, akinek legbátrabb cselekedete az volt, hogy kiszúrta az iskolában a gyengébbnek-sérülékenyebbnek tűnő, 11 évesen a környezet által a rosszak közé besorolt fiút, és őt szívatta folyamatosan. Ezzel szemben épp utóbbi volt az, aki bátran ki mert törni a roxforti számozott házból, és szeretni mert és szembeszállni a sötétséggel. Ezek után pedig persze a férj helyett a nőnek kellett megmentenie a gyereket Tőle, Akit Nem Nevezünk Nevén.

Úgyhogy most úgy döntöttem, az Árvácska helyett újraolvasom még egyszer a Bölcsek Kövét!”