Dan Simmons: Ílion

„Ezen felül Simmons rengeteg minden mást is beleszőtt a regénybe, így akinek van türelme, végezhet egy kis kutatómunkát, hogy feltérképezze az irodalmi és egyéb utalásokat. A moravecek Shakespeare-szonettekről és A viharról, valamint Proust Az eltűnt idő nyomában regényéről beszélgetnek (utóbbi talán inkább a második kötetben lesz hangsúlyosabb), miközben a Vihar egyes szereplői felbukkannak a történetben. A Földön élő Ada, otthona, az Ardiss Hall, valamint a régi emberek dekadens életstílusa Nabokov Adájából köszön vissza, és még egy darabig lehetne sorolni.

Hogy mindezek pontosan hogyan is forrnak össze egésszé, arra a duológia második kötetéig, az Olymposig várni kell. Megkockáztatom, nekem nagyobb élmény volt az első kötet, az Ílion hajdanán és most is, mint a Hyperion. A trójai részek kifejezetten pimasz módon forgatják ki az ismert történetet, és ugyan a karakterek nem túl mélyek (főleg a görög hősök és istenek nem többek egy-egy jelzőnél, de ez eredetileg sem volt másként), néhányszor inkább a cselekmény, sem mint a jellemük diktálta irányba mennek, de ez semmit nem von le a regény értékéből.”