A NEB új kiadványa felteszi a kérdést: hogyan ítéljük meg a táborok zsidó őreit? Mennyire voltak megbízhatóak a népbírósági eljárások, miért rendeztek koncepciós pereket a kommunisták zsidókkal szemben?
Nagy érdeklődés előtt mutatták be Veszprémy László Bernát új könyvét, a Kápók a múlt fogságában c. munkát, mely a náci koncentrációs táborok népbíróság elé állított magyar-zsidó funkcionáriusainak történetéről szól. A kötetet a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) adta ki, a beszélgetésen az MCC Scrutonban a szerző mellett Máthé Áron történész, a NEB elnökhelyettese vett részt, a moderátor Szöőr Ádám, az MCC kommunikációs igazgatóhelyettese volt. Veszprémy történész, holokauszt-kutató, az MCC Corvinák folyóiratának főszerkesztője, emellett lapunk munkatársa. Korábbi könyvei a deportálásokról (Gyilkos irodák c. könyv), az 1921-es év történetéről (1921) és a zsidó tanácsról (Tanácstalanság) szóltak, ezek a Jaffa kiadónál jelentek meg.
Szöőr kérdésére, miszerint mik is voltak a kápók, a szerző kifejtette, hogy a kápók olyan rabok voltak a náci táborokban, akik ilyen-olyan funkciókat láttak el bizonyos privilégiumokért cserébe. Sokfajta kápó volt, a szakirodalom elég liberálisan használja a szót: voltak felelősei a tábor összes rabjának, voltak blokk- és barakkfelelősök, takarítók, zsidó rendőrök (jupók), de voltak sírások és a hullákat eltakarítók is. A kápóknak irodalmi ábrázolásai is vannak, szerepelnek Kertész Sorstalanságában, Elie Wiesel könyveiben, de például róluk szól bizonyos értelemben a Saul fia is, ez egyébként fontos és jó film, mert nem fekete-fehér, ítélkező. Persze tény, hogy
Veszprémy viszont azzal szembesült, hogy a megvizsgált források nem az 1944-es náci táborokba repítették vissza, hanem Péter Gábor és társainak valltószobájába, 1945-'49 között, és végül többet tudott meg a kommunista rendőrség sötét módszereiről, mint magukról a kápókról.
Máthé kiemelte, hogy a tisztességes büntetőeljárások elmaradtak a második világháború után, pedig
De itt volt egy megszálló hatalom, a szovjet hadsereg, mely folyton beleszólt a folyamatba. A történész utalt Veszprémy megjegyzésére, miszerint senkinek sem volt kifizetődő emlékezni a kápókra, vagyis a kápók emlékezeti fekete lyukba kerültek. Szerinte a rendszerváltás óta főleg a baloldal kacsint össze az antiszemitizmussal, főleg ők vádolják kollaborációval a zsidókat. A vádak persze igaztalanok, erről szól Veszprémy másik könyve, a Tanácstalanság is, melyet fontos és jó munkának nevezett. Ha megnézzük, Magyarországon is a jobboldal vezette be a holokauszt-emlékévet, Lengyelországban is a jobboldal csinált zsidó múzeumot, és most ez a két ország Izrael-barát, míg a baloldal palesztinpárti.
Szöőr rákérdezett, hogy mennyire voltak tisztességesek a kápóperek? Veszprémy szerint ugyan volt néhány per, mely nem tartalmazott koncepciós mozzanatokat, még itt is felmerülnek a sértett, bosszúálló tanúk, vagy a pontatlan emlékezés problémája. Viszont
A Szabad Nép szalagcímen számolt be ezekről az ügyekről, néha a nap vezető híre volt egy-egy kápóper. A lapok rátették a kezüket a nyomozati szakaszban tett, sokszor erőszakkal kikényszerített beismerő vallomásokra, majd tényként írták meg: ez és ez a kápó embereket vert meg, ölt meg, kijelentő módban. Hogy aztán a per során kiderült, hogy ez nem igaz, nem érdekelt senkit, helyreigazítást nem közöltek, és sokszor a felmentő ítéleteket sem írták meg. Sok kápót másodfokon felmentettek, a kommunisták számára láthatóan csak az kellett, hogy megírhassák a tényt: (elsőfokon) elítéltek egy újabb „zsidó fasisztát”.
Több perben is durva koncepciós mozzanatok voltak, például Iczkovics Klára perében végül
Weisz Vilmos kápó perében lebuktak a beépített tanúk: a vád két tanúja megtette terhelő vallomását, majd felállt a népügyész – aki maga is holokauszt-túlélő volt –, és közölte, hogy a tanúk előző nap még nála jártak, mint soros népügyésznél, és akkor még azt mondták, semmit sem tudnak az ügyről. Ezeket a vallomásokat ki is zárták a perből, nem használták fel. De lehet említeni Fremd Adolf kápó perét is, akinél kiderült: az eljáró politikai nyomozó nem csak, hogy holokauszt-túlélő, de annak a tábornak a túlélője, ahol Fremd kápó volt, ráadásul személyes konfliktusa volt vele. A kutatást egyébként folyamatosan lehetne bővíteni, a könyv lezárása óta is talált újabb kápópereket a szerző, de úgy érzi, az újabb részletek már nem gazdagítják a történetet, az összkép megismerhető.
Milyen volt a kápóperek hangulata? Veszprémy utalt rá, hogy a jegyzőkönyvekből ritkán lehet következtetni a hangulatra, de védők, népbírók emlékezéséből világos, hogy
a hallgatóság felfokozott állapotban „hallgatta” a pereket, megzavarták, ordítoztak, akár olyan szinten, hogy a védő úgy érezte, nem tudta elmondani a védőbeszédét. Ismert eset, amikor egy (holokauszt-túlélő) védőt megtámadták, leköpték a hallgatók, mondván: hogy képzeli, hogy túlélőként egy elkövetőt véd? Veszprémy utalt arra is, hogy azok a népbírók is elfogultak lehettek, akiket a Horthy-rendszerből „örökölt meg” a népbíróság: mivel féltek, hogy őket is előveszik, ezért túlteljesítettek, sok embert küldtek a bitófára vagy börtönbe.
Máthé szerint jött egy halálosztó szándékkal érkező megszálló, akár Magyarországon, akár máshol, és mindenféle hamis dologgal kecsegtette az elpusztításra kijelölt lakosságot. A zsidók esetében lesznek tanácsok, kápók, és ezekről fontos írni, mert részben az izraeli perekben, részben a magyar perekben durva vádak jelentek meg. Soros Tivadar, Soros György apja írja egy helyütt, hogy a zsidók üldözésében a fő szerepet a zsidók vitték. Ez egy túzó ítélet, de sajnos közszájon forog. Ez a történelmi hagyomány a nemzetközi baloldal által táplált, ezért
Annak idején Schmidt Mária Kollaboráció vagy kooperáció című könyvében vetette fel először ezt a kérdést, ideje folytatni a dilemmák kibeszélését, hogy megértsük: ki, mit, miért csinált. Veszprémy hozzátette: a kötet nem akar ítélkezni, hanem az elérhető levéltári források alapján próbálja meg feltárni, mi történt. Ezek a történetek 80 éve szunnyadnak, itt volt az ideje leporolni az aktákat – hangzott el.
Fotó: MCC, Gyurkovits Tamás. Nyitókép: Kápók a neuengamme-i táborban. USHMM, public domain
A székelyek török nyelvet beszéltek, stratégiai okok és a hun-hagyomány miatt csatlakozhattak a honfoglalókhoz – mondja Aydemir Hakan tudományosan megalapozott, forradalmi tanulmányában.
Kaliforniában szavazást rendeznek egy, a drogbűnözőkkel és tolvajokkal szemben laza törvény eltörlésére, de Soros csak azért is beleáll az ügybe, a törvény megmaradása melletti kampányt támogatva.
A végéhez közeleg az MCC Vezetőképző Akadémia jelentkezési időszaka. A program vezetőjével, Túri Péterrel beszélgettünk a képzés lényegéről és a jelentkezés feltételeiről.
Mutatjuk, hogyan uralja le Soros György az amerikai intézményeket, közvetve támogatva a demokratákat.
A NATO Oroszország elleni belépését is felveti az új sztárszerző.
Amerikában is szép számmal akadnak „eurofil” politikusok és újságírók, akik arra biztatják Amerikát, hogy vegyen példát Európáról – azonban nem mindenki szerint helyes ez az irány. Könyvajánlónk!
Másfél óráig küzdöttek a mentők az egyik horgász életéért, de se sajnos nem tudták megmenteni.
Szabó Bence és Furkó Kálmán a második lett szombaton a szegedi evezős Európa-bajnokságon a férfi könnyűsúlyú kormányos nélküli kettesek versenyszámában.
