Átláthatatlan, álszent, átpolitizált – ezzel a címmel közölte le saját felmérését a Szemlélek, a párbeszéd iránt állítólag ultraelkötelezett keresztény portál. A három kifejezés a magyar egyházak és a magyar állam viszonyára vonatkozik. Nézzük, mire jutottak, aztán azt, hogy mik a problámák a szemlélekes akcióval.
Hogy mire voltak kíváncsiak? „2022 februárjában indítottuk el online felmérésünket, melyben arra voltunk kíváncsiak, mit gondolnak a magyar emberek az egyházak és az állam jelenlegi kapcsolatáról: érvényesül-e az állam és az egyház szétválasztásának elve; átlátható-e az egyházak gazdálkodása; mennyire várható el az egyházak lojalitása az állami támogatásért cserébe; igaz-e az állítás, hogy egy keresztény csak jobboldali, konzervatív politikai értékekkel azonosulhat; de azt is megkérdeztük, szabad-e egy papnak politikussal fotózkodnia.”
Az eredmények pedig: „a keresztényeknek ma Magyarországon nincs hiteles politikai képviseletük; hiteltelen a politikusok keresztény értékekre való hivatkozása; az államnak csak a közfeladatok ellátásáért szabadna az egyházakat támogatnia, a hitéleti feladatok finanszírozását a híveknek kellene megoldaniuk; jelenleg semmit, vagy alig áldoznak a hívek magánemberként saját egyházaik fenntartására; elfogadhatatlan egy pap nyilvános pártpolitizálása, de politikussal való közös fotózkodás bizonyos esetekben vállalható; átláthatatlan az egyházak gazdálkodása; elfogadhatatlan az egyházi vezetők bizonyos közéleti kérdésekben való szervilis hallgatása.”
A Szemlélek szerint „felhívásunkra összesen 2688 válasz érkezett, mely egy reprezentatív kutatás esetén bőven túlszárnyalná az elvárásokat.” Igen ám, csakhogy nincs az a közvélemény-kutatás,
ami bármilyen módon reprezentatívnak számít, ha a válaszadók egy felhívásra reagálva gyűlnek össze
– és így a számuk sem számít. Az ilyen kutatások rendszerint ezer fővel készülnek, gondosan kitalált módszertannal (statisztikailag véletlen reprezentativitás, meghatározható bekerülési valószínűség, stb), hogy a felmérés valóban reprezentálja egy adott társadalmi csoport egészét. Ha én a levlistán vagy a Facebookon indítok egy felmérést, az sehogy sem lesz reprezentatív semmilyen nagyobb csoportra, akkor sem, ha ötezren reagálnak rá. Ha egy kommunista levlistán csinálunk felmérést a kommunizmus népszerűségéről, akkor nemhiába lesz az az eredmény, hogy a kommunizmus a válaszolók 100 százalékának körében népszerű. Azaz a Szemlélek által összelapátolt 2688 válasz pontosan összesen ennek a 2688 embernek a véleményét „reprezentálja”, semmi mást. Valójában még magára
a Szemlélek olvasótáborára vonatkoztatva sem tekinthető reprezentatívnak