Lovakról

„A cikk szerzője szerint – aki egy bizonyos Diana S. Fleischman evolúciós pszichológus írására hivatkozik – a nők az életben akaratukat »befolyásolással« érvényesítik, mivel más eszköz nincs a birtokukban, lévén fizikailag gyengébbek. Ezért már kislány koruktól fogva játékosan gyakorolják ezt.

Zárójel. Nekem, személy szerint, komoly fenntartásaim vannak a pszichológia »tudománya« iránt. Vagy olyan dolgokat állítanak, melyek évezredek óta ismertek, vagy pedig új, meghatározás nélküli fogalmak kitalálásával zagyvaságokat. Már Freud doktor írásait is kizárólag fikciós irodalomként tudtam felfogni és viccesnek találtam, hogy középkorú, gazdag, hisztériás zsidó nők furcsa elbeszéléseiből akarja rekonstruálni az emberi psziché működését. És az ő kora óta a helyzet sokat súlyosbodott. Azóta ugyanis a pszichológia művelői kitaláltak egy olyan tudományoskodó bikkfanyelvet, mely lehetetlenné teszi, hogy elmefutamaikat akár irodalomként is élvezzük. Írásaik így tartalmilag továbbra is a mese kategóriájában értékelhetőek, de legalább élvezhetetlenek. Zárójel bezárva.

A cikk azt taglalja, hogy miképpen lehet/kell a lovakat gyengéden, szeretetteljesen és erőszak nélkül beidomítani, és hogy erre a nők sokkal inkább képesek, mint a férfiak. Ennek kapcsán aztán hosszasan értekezik a lovak kívánatos idomítási módszereiről, amiből kiderül, hogy fogalma sincs a dologról. Nagyjából 2500 éve, mikor Xenophón megírta könyvét a lovakról, a lovak viselkedése nem sokat változott. Annál inkább az emberek életében betöltött szerepük. Szerte a nyugati világban ma már hobbiállattá váltak, illetve egyes országokban, mint például Olaszország, nemes egyszerűséggel megeszik őket. Mindenekelőtt szögezzük le: a lovak nem »szeretik« az embereket.

A lovak – más állatokhoz hasonlóan – enni és szaporodni akarnak, na meg rohangálni kicsit, mert az szükséges a jó emésztésükhöz. Kapcsolódnak az emberhez, egészen egyszerűen azért, mert azok adnak enni nekik, és ezért elviselik a babusgatást is. Az hogy kocsit húzzanak, vagy embereket hordjanak a hátukon, nem tartozik a természetes hajlamaik közé, arra idomítani kell őket.”