Jussi Valtonen: Nem tudják, mit cselekszenek

„Ilyen és ezekhez hasonló kérdéseket feszeget Valtonen, ám én most csupán az utolsóra reagálnék. Az én olvasatomban Alina az, aki miatt történik mindez. (Nyugalom! Ez nem spoileres, inkább csak vélemény – viszont jól mutatja, mennyire foglalkoztat még olvasás után is a történet.) A regény elején, amikor még friss házasok (és szülők), mindvégig azt éreztem, hogy Alina egy buta liba, nem így kellene viselkednie, és szinte rögtön borítékolható volt, hogy ennek a kapcsolatnak nincs jövője. Ő az oka annak, hogy Samuel és apja között sohasem jöhetett létre nemhogy igazi apa-fia, hanem semmilyen kapcsolat sem. Se egy telefonbeszélgetés, se találkozás, csupán néhány e-mailváltás történt közöttük. Számomra ez felfoghatatlan és érthetetlen, mert Joe egyáltalán nem ezt érdemelte (és érezni lehetett, hogy Joe azért nem egészen így képzelte...). Minden másképpen alakulhatott volna, ha Alina hozzáállása nem ennyire – ha nem is negatív, de – közömbös.

Valtonen végig egyes szám első személyt használ, de ami érdekesebbé teszi az olvasmányélményt, az az, hogy fejezetenként változó a narrátor: hol Alina, hol pedig Joe szemszögéből láthatjuk a dolgokat. A kedvencem az volt, amikor ugyanazt az eseményt előbb például Alina elbeszéléséből ismertem meg, és persze ezalatt már azon kattogott az agyam, vajon Joe hogyan látta mindezt, vajon mi az ő véleménye erről – és később, mikor megtudtam az ő álláspontját is, amikor az ő szemszögéből is az olvasó elé tárja az író ugyanazt az eseményt, mosolyogva tapasztaltam, hogy jó volt a tippem. Később, körülbelül a regény felénél, pedig belépett Samuel is harmadik narrátorként, és így megtudhattuk cselekedeteinek mozgatórugóit, belepillanthattunk érzelmeibe, és világossá vált számunkra az is, mi volt az a mulasztás, ami miatt Samuel és Joe között szakadék tátongott. Talán egy felnőtt szemében ez a vétség nem tűnik annyira komolynak, mint egy tinédzsernek (és bizonyára ez az oka annak, hogy Alina sem tulajdonított neki különösebb figyelmet, Joe-nak meg egyenesen tudomása sem volt az egészről). Ez persze kissé sejtelmesen hangzik, de valóban egy jelentős momentuma a regénynek, amiről konkrétabban nem lenne szerencsés ebben az ajánlóban írnom.”