Hitek és tévhitek a népességcsökkenés megállításáról

2017. május 29. 08:23

Ha alternatívákban gondolkodva feltételeznénk, hogy a teljes termékenységi arányszám 2018-ra a 2-es értékre ugrana, majd ott stabilizálódna, az még „csupán” azt jelentené – az előreszámítás egyéb tényezőit változatlanul hagyva –, hogy a népességszám stabilizálódása Magyarországon 2053-ra (!) következne be, mintegy 8,9 milliós szinten.

2017. május 29. 08:23
Kapitány Balázs - Spéder Zsolt
Index

„Magyarországon jelenleg a termékenység (a teljes termékenységi arányszám) 1,4-1,5/gyermek/nő, ami jelentősen elmarad attól a 2-2,1-es értéktől, amelynek tartós fennállása azt biztosítaná, hogy a szülői generációk gyermekeikkel »újratermeljék« önmagukat. A magyarországi gyermekvállalási kedv az elmúlt években növekedett – a 2011-es abszolút minimumot jelentő 1,24-ről –, de még mindig elmarad az EU 1,6 körüli, egyébként szintén igen alacsony átlagától.

Az elmúlt évek termékenységnövekedése azért nem mutatkozik meg a születésszámokban, mert a gyermekvállalási kedv növekedésével párhuzamosan jelentősen csökkent a gyermekvállalási korban lévő nők száma. (Hiszen az 1975 körül született nagy létszámú generáció lassan kikerül a gyermekvállalási életkorból.) Mivel a következő években ez a létszámcsökkenés folytatódni fog, ezért akkor is csökkenő születésszámmal kalkulálhatunk, ha a gyermekvállalási hajlandóság mértékének a növekedése folytatódik.

A magyarországi népesedéspolitika egyik kiemelt célja az, hogy segítse a családok által tervezett gyermekek megszületését. Ennek oka az a tudományos kutatások sora által igazolt tény, hogy Magyarországon igen komoly szakadék van a kívánt és a tényleges gyermekszám között: a kívánt gyerekszám (átlagosan) eléri a két gyermeket.

Ha tehát a tervezett átlagosan két gyermek megszületne – ez hozzávetőleg akkora hazai termékenységet jelentene, mint amilyet jelenleg Európa legmagasabb termékenységű országaiban, például Írországban vagy Franciaországban tapasztalunk –, az idővel a népességszám stabilizálódásához vezetne majd.

Ez az állítás teljesen igaz, de egyáltalán nem mindegy, hogy mikorra és milyen népességszinten következne be a népességszám stabilizálódása. Mivel a korábban már említett nagy létszámú korcsoport (a Ratkó-unokák) mára gyakorlatilag kifutott a gyermekvállalási korból, ezzel több évtizedre elveszett annak az esélye, hogy a termékenység növekedése akkora születésszám-növekedést eredményezzen, hogy az megállítsa a népességcsökkenést.

Ha alternatívákban gondolkodva feltételeznénk, hogy a teljes termékenységi arányszám 2018-ra a 2-es értékre ugrana, majd ott stabilizálódna, az még »csupán« azt jelentené – az előreszámítás egyéb tényezőit változatlanul hagyva –, hogy a népességszám stabilizálódása Magyarországon 2053-ra (!) következne be, mintegy 8,9 milliós szinten. Ez az eredmény jól demonstrálja azt, hogy ma már – szemben például a tíz évvel ezelőtti helyzettel – önmagukban a termékenység növelését célzó politikák nem képesek reális időtávon belül stabilizálni az ország népességét.

Hasonló módon igazolható, hogy önmagában sem a várható élettartam növelése, sem a vándorlás reális módon nem képes fenntartható népességszámot eredményezni. (E modellek bemutatásától itt eltekintünk.)

Az átfogó népesedéspolitikai szcenárió úgy kívánja elérni a népességszám stabilizálódását, hogy a termékenység növekedésén túl a vérható élettartam erőteljes növelésére irányul, és feltételezi a mérsékelt, ám tartós bevándorlási többletet, ami egyben felhívja a figyelmet az utóbbi összetevők alakulását befolyásoló szakpolitika fontosságára.

A fenntartható demográfiai helyzethez, stagnáló népességszámhoz tehát reálisan akkor közelíthet az ország, ha a népességszám változását befolyásoló mind a négy területen hatékony szakpolitikai szabályozást alakít ki: ha a sikeres családpolitika mellett stabilan javuló várható élettartamotelősegítő egészségügyi ellátórendszer működik, ha a kivándorlás mértéke alacsony szinten stabilizálódik, valamint ha mérsékelt számban fiatalos korstruktúrájú bevándorló népesség isfolyamatosan érkezik hazánkba. Ez utóbbi nélkül a népesség reprodukciójának hosszú távú biztosítása lehetetlennek látszik.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 118 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Vidėken újrakezdő
2017. május 30. 07:19
Ideje lenne eldönteni, hogy mi a valódi cél. Magyar gyermek legyen több vagy magyarországi gyermek? Remélem, hogy elég finoman fogalmaztam.
Patterson
2017. május 29. 16:55
Hagyjuk már, ha megkérdezzük az öregeket, akkor elmondják, hogy már évtizedek óta megy ez a téma; jajj ki fog halni a magyar. Igaz, hogy még soha ennyi magyar nem volt a világon/Kárpát-medencében/Magyarországon és nem a számokba, hanem esetleg a minőségbe kellene 'görcsösen' kapaszkodni. (Mivel lenne jobb 20 millió magyar, amiből 15 egyik napról a másikra gondolkodó konzumidióta?) Az egészről az jut eszembe, hogy "akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van."
Toledo
2017. május 29. 15:25
"a cigányok között is arányosan annyi a tehetség, mint a nem cigányok között." Ezt honnét tetszett venni a Tanár Úr? Alátámasztja valami tényszerűség? Ahhoz mit tetszik szólni ,hogy az USA-ba kivitt gazdag családokhoz kerülő cigánygyerekek nagyrésze is bűnőzővé, vagy lumpen elemmé vált felnőtt korára?
jla158
2017. május 29. 13:32
2016-ban 93 100 gyerek született és 126 900 ember halt meg, 1,49-es termékenységi ráta mellett. Ez annyit jelent, hogy még a jelenlegi nem túl magas várható élettartam mellett is elég lett volna 2,04-es termékenységi ráta, ahhoz, hogy 126 900 gyermek szülessen. Másik észrevétel: miért indul ki abból, hogy 2-nél nem lehet magasabb a termékenység? Ha már eljutunk odáig, hogy 2,1-re növeljük, akkor miért ne növelhetnénk 2,4-re, vagy 2,5-re. (Jelenlegi helyzetben a 2,1 se tűnik reálisnak).
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!