Amiatt vonunk vállat a Rengetegre, amiért a Suicide Squad-ra haragszunk

„Karakterek tekintetében a regény jobban teljesít, aminek rendkívül prózai oka van: nincsenek jók és rosszak. Agnyeska nem egy szimpatikus figura, viszont annál keményebb, ha a helyzet úgy kívánja. A Sárkány kimondottan magának való, pokróctermészetű hapsi, aki tulajdonképpen csak egy érzelmi analfabéta. A legkidolgozottabb figura azonban a mellékszereplő Marek herceg, aki eleinte egy kiherélnivaló erőszaktevő, később viszont nyilvánvalóvá válik, hogy a cseppet sem tolerálható természete annak köszönhető, hogy gyerekkorában elvesztette az anyját és szeretethiányosan nőtt fel. Az egyetlen valóban velejéig romlott és gonosz szereplő maga a tudattal bíró Rengeteg.

Tulajdonképpen a Rengeteg legnagyobb baja, hogy nincsen baja. Jó kézbe venni, mert gyönyörű a borítója (ezt pedig külön nem szoktuk kiemelni a recenziókban, szóval tényleg eszméletlenül szép), jó olvasni az érdekesen megírt figurák és a világa miatt, és nehéz letenni, mert remek a tempója. Az egésszel mindössze annyi a probléma, hogy mindössze ennyit tud. Túlságosan profi, túl kimért és kellőképpen személyes ahhoz, hogy behúzzon. De tulajdonképpen semmi olyat nem ad, ami miatt mondjuk öt év múlva eszembe jutna vagy egyáltalán jó szívvel gondolnék rá vissza. Úgy látszik azonban, hogy a díjesőhöz az is bőven elég, ha a zsűrinek, a kritikusoknak vagy az olvasóknak nem kell kimozdulniuk a komfortzónájukból.”