Az Oscar-jelölt magyar film

„Egy tízéves kislány új iskolába kerül, ám a beilleszkedés nem várt nehézségekbe ütközik - Deák Kristóf Mindenki című filmjének egyszerű, pozitív kicsengésű története lenyűgözte több külföldi fesztivál közönségét, ezután került egyre közelebb az Oscar-jelöléshez. A rendező szerint a film a reményt adó üzenete miatt lett sikeres, a külföldi kritikák pedig a két gyerekszereplő játékát dicsérik.

(...)

hvg.hu: Mi az, ami a szikársága ellenére sikeressé tette a filmet?

D. K.: A külföldi vetítéseken jól fogadták, hogy a filmnek pozitív a végkicsengése, hogy nagyon örömteli üzenettel hagy magadra. És valahogy egybevág a mostani korszellemmel, a világpolitikában zajló folyamatokkal. Furcsa ilyet mondani egy gyerekfilmről, de egy csomó embernek a jelen világpolitikai eseményeit, például az oszd meg és uralkodj elv térhódítását juttatta eszébe a történet.

hvg.hu: Találkozott nagyon meglepő nézői reakcióval?

D. K.: Nagyon sokan reagáltak úgy, hogy ők is átéltek hasonló történetet gyerekkorukban. Hallottam például egy filmes lányismerősömtől, hogy náluk középsuliban a rajztanár volt kegyetlen és maximalista, ezért mindenkinek lerontotta az átlagát. Mivel készültek a felvételire, fontosak voltak a jegyek, rettegtek ettől a tanártól. Ez a lány azonban tehetséges volt rajzból, ezért fogta magát, és minden egyes osztálytársa helyett rajzolt valamit, minden órára. Annyira jól rajzolt, hogy nem lehetett rossz jegyet adni rá. Az ehhez hasonló gyönyörű sztorikból hallottam rengeteget.

(...)

hvg.hu: A filmnek tényleg az egyik legnagyobb erőssége a két lány főszereplő, Hais Dorottya és Gáspárfalvi Dorka játéka. Őket hogy találta meg a szerepekre?

D. K.: Steinhauser Andrea, a casting directorunk első körben hozott nyolcvan gyereket. Mindannyian rendelkeztek már kisebb-nagyobb színészi tapasztalattal. Így eléggé luxushelyzetbe kerültünk, mert nyolcvan tehetségből kellett kettőt megtalálnunk. Végül háromkörös válogató után döntöttünk a két Dorka mellett.

Ezután még sokat készültünk velük együtt a forgatás előtt. Egy drámapedagógussal kiegészülve értelmeztük játékosan a szöveget, a jeleneteket, ebben a felszabadult játékban pedig Dorkáék sokszor improvizáltak. Volt például egy konkrét jelenet, amit ketten hoztak össze, csak végül nem fért bele a filmbe, mert úgy már túl hosszú lett volna.

A filmben szereplő kórust pedig a Bakáts téri Ének-Zenei Általános Iskola diákjai alkották. Az iskolának a kórus az egyik büszkesége, egy csodálatos pedagógus, Molnár Mónika vezeti őket, rá elképesztően odafigyeltek a gyerekek, ez többször megmentette az életünket. (nevet) Azért is választottam őket, mert láttam, hogy van élet a gyerekekben, nem ostorral fegyelmezik őket.”

(...)