Roald Dahl: A barátságos óriás

„A barátságos óriás két főszereplője egy Szofi nevű árva kislány, és a Hatalmagos Azonáltal Barátságos Óriás, azaz a HABÓ. Szofi egy éjjel meglátja, amint említett HABÓ a szemközti ház ablakában ténykedik, s ennek egyenes folyománya lesz, hogy az óriás elrabolja. Ám szerencséje van: szemben a többi óriással, a HABÓ nem eszik emberbabot, sőt, amint már említettük, barátságos. Kicsit furán beszél ugyan, és nemcsak a testmérete, de amivel foglalkozik, az sem nevezhető átlagosnak, alapvetően mégiscsak olyan figura, akivel Szofi össze tud barátkozni. Kalandjaik során pedig nemcsak óriásföldre jutnak el, de az angol királynőhöz is…

Se szeri, se száma a nyelvi poénokkal megspékelt meséknek és gyerekregényeknek, de Dahl esetében semmi erőltetettség nincs ebben, belőle dőlt az ilyesmi, és a már említett Nagy Sándort nem lehet eleget dicsérni, hogy képes volt mindezt átültetni magyarra. Úgy képzelem, egyszerre volt ez módfelett megterhelő és élvezetes munka a számára. Meglehet, elsőre szokni kell ezt a nyelvezetet, még a szülőknek is, ha történetesen fel akarják olvasni a csemetéiknek, de biztos, hogy remekül fognak mulatni mind. Megkockáztatom: ez a regény még amolyan agytréningnek is kiváló, ugyanis oda kell figyelni a nyelvi csapdákra, s ettől edződik az a szerv, amely belülről kitölti a koponyánkat. És ahogy a regényből kiderül, ha ez nincs jól karban tartva, akkor könnyen bajunk eshet, akár még óriások eledelévé is válhatunk.”