Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Hazatérés (Delelő, 22. század)

„Molyon sok értékelést olvastam az 1966-ban megjelent Ugrás a jövőbe címet viselő kötetről, ami a Hazatérés cenzúrázott változata. Érdekes, hogy szinte mindenki panaszkodott a kommunizmus magasztalásáról szóló részekre. Bár én nem olvastam ezen régebbi kiadást, azt kell mondanom, hogy ezek a részek a Hazatérésből szinte teljesen hiányoznak. Persze érződik a köteten, hogy a novellák megszületésekor a szerzők még hittek a kommunizmusba, azonban ahogy előre haladunk a Delelő Univerzumban, egyre több társadalomkritikával találjuk szembe magunkat. Ez annak is köszönhető, hogy a Sztrugackij testvérek, akárcsak mindenki más is, lassan megtapasztalta, hogy a Szovjetuniónak nem sok köze van az igazi kommunizmushoz, akárcsak a mai Oroszországnak a demokráciához.

Ha sikerül elvonatkoztatni a fentiektől és a Sztrugackij testvérek szemüvegén keresztül nézünk a jövőbe, akkor egy igazán pozitív és elgondolkodtató olvasmánnyal lehetünk gazdagabbak. Engem teljesen feltöltött egy olyan jövő lehetősége, ahol az ember azzal foglalkozhat amivel szeretne, legyen az kutatás, oktatás vagy éppen bálnapásztorkodás. Azonban mielőtt azt hinnénk, hogy a novellafüzér mindössze a tökéletes kommunista társadalom bemutatása céljából készült, ki kell ábrándítanom az olvasót. Nem  mindenki maradéktalanul boldog ebben a világban. Hiszen ha minden tökéletes lenne, akkor nem volna értéke a boldogságnak. Mindig van hová fejlődni.

Érdekes gondolatok is megjelennek egyes írásokban. Értelmes idegen lényekkel nem találkozhatunk, csak a hátrahagyott műholdjaikkal és pár épületükkel. Felmerül a kérdés, hogy kik voltak, vagy kik ők? Hol vannak? Miért nem találjuk meg őket, csak a nyomukat? Kihaltak? Ha igen, akkor mi történt velük és ez vár az emberiségre is? Vagy esetleg már jelen vannak és megfigyelnek bennünket? Mindössze arra várnak, hogy az emberiség elérje azt a fejlettséget, ami már lehetőséget ad a kommunikáció megkezdésére?”