Virág Emília: Boszorkányszelídítő

„Nem vagyok egy fantasy rajongó, de Virág Emília történetei mindig be tudnak rántani ebbe a világba. A budapesti eseményeknél úgy éreztem, mintha én is ott lennék, a Hetedik Királyságba pedig visszatérő vendégként léptem be. A történet egy részét a Tűzoltó utcában képzeltem el, annak ellenére, hogy bármelyik másik budapesti környéken játszódhatna. Így sokkal közelebb éreztem az egészet, mintha a szomszédban játszódna.

A vége pedig megérdemel hideget és meleget is egyaránt. Hideget, mert nem akart az olvasónak csalódást okozni, azért olyan eszközhöz nyúlt, ami súrolta a lányregény kategóriát. Meleget pedig azért, mert mindennek ellenére sikerült kihoznia belőle a legjobbat. Ilyenkor azért eszembe jut, hogy ez a történet is, mint az előző, tartalmaz népmesei elemeket, így miért ne történnének olyasmik is benne, amit a meséktől is elvárunk?

Az egészet nézve, azt mondhatom, hogy nem csalódtam, sőt, jól szórakoztam. A kezdeti nehézkes indulást jócskán kárpótolta a regény második fele. Valamint felvetődött bennem, hogy ha lesz folytatás, vajon miről fog szólni. Eljátszottam a gondolattal, hogy a két regény szereplőit egy közös történetben össze lehetne hozni, hogy mindannyian a Hetedik Királyság megmentésén fáradozzanak, melyet a pusztulás veszélye fenyeget.