Lev Grossman: A varázslók

„Lev Grossman írásmódját is szoknom kellett: nincs semmi felesleges leírás, kitérő, még a Varázskapus évek alatt elmesélt történetek is egytől egyig fontos szerepet kapnak a végére. Minden történés, szereplő egy nagy puzzleként áll össze az első kötet végére. Ezt a stílust, tudatos döntést a mágikus iskolás évek és a titkos világ eseményei közben sajnáltam igazán, ezek közben éreztem azt, hogy milyen kár, hogy nem olvashatom részletesebben, hiszen mindegyikben van fantázia. Kíváncsi lettem volna több részletre. Összességében maga a téma nem rossz, a világ is érdekes lenne, de olyan röviden ír mindenről, hogy mire belejönnék az olvasásba, addigra már vége is annak a történetszálnak.

Lev Grossman furcsa arányt használ a hétköznapi és a mágikus világban játszódó események esetében. Ha már fantasyról beszélünk, szerencsésebb lett volna talán ha még-még több jut a varázsvilágból. Egy minden nemében mai történetet kapunk a főszereplőinknek köszönhetően, akik nem mellesleg a felnőtté válás nehézségei mellett azzal is küszködnek, hogy mi lesz velük Varázskapuból varázslóként frissen kikerülve.

Az első kötetet összképet tekintve nekem végül is tetszett A varázslók. A megteremtett varázsvilág (bár rövid ízelítőt kaptunk csak belőle) felcsigázott, és az utolsó pár oldal eseményei, és a hőseinkre váró újabb kalandok beígérésének köszönhetően várom, hogy nekiállhassak a második résznek.”