Harry Potter és az az Átkozott Pénz

„Hétfőn délelőtt már ülni sem tudtam, csak érjek haza a Kindlemhez. Ajtón beront, macska megetet, nasi felbont, Amazonról megvesz, kanapén elterül jelenetet nettó két perc alatt sikerült abszolválni, és egyhuzamban végig is olvastam volna, ha nem szakítja meg a fel-feltörő zokogásba vegyült röhögésem, meg a káromkodás hogy mit is olvasok tulajdonképpen. Felmerült bennem, hogy esetleg feltörték az Amazont, és feltöltöttek volna valami kamu írást. De hát csak nem?! Hát nem, nem kamu. Egy nap rápihenést hagytam az olvasás és az írás között, hogy ülepedjen, mert van minek. (…)

Meglep bárkit is, ha azt mondom, négy órán keresztül felváltva szántottam az arcomat a körmeimmel és/vagy röhögve csapkodtam a kanapét csalódott vagyok? Nem számítottam jóra, de ennyire rosszra sem. Érdemes lenne Rowlingnak elgondolkodnia, hogy kit enged a Potter széria közelébe, és nem hagyni, hogy a csodálatos galleonok csörgése elvonja a figyelmét, mert akkor egyszer csak a Potterből Plottyer lesz, és senki nem fog már sorban állni. Vagy egy jó hosszútávú lekötést csinálni, és nem herdálni a pénzt. Vagy csak szimplán megfogadni a saját szavait, hogy »ott nyílok, ahol zárul«. Mert vége van, és ha mi rajongók ezt elfogadtuk, akkor illene neki is. Én pedig most fogom a rongyosra olvasott első kötetemet, és nekikezdek megint, mert meg kell nyugodnom, hogy Potterék háza táján minden rendben van.”