A The Tick pont olyan szuperhőssorozat, amilyenre szükség van

„A cselekmény egy olyan világban játszódik, ahol teljesen megszokott, hogy léteznek szuperhősök, sőt, az első álarcos igazságosztó megjelenése konkrétan a tunguszkai meteor becsapódásától datálható. A maskarás önbíráskodók jól végzik a dolgukat, de egy napon Arthur, az egyébként szuperhétköznapi, szuperátlagos, szupererő nélküli könyvelő rádöbben, városát bizony egy ismert főgonosz uralja a háttérben, csak ezt senki nem veszi észre, mert halottnak hiszik. Egyik éjjel, amikor épp kémkedik egy furcsa fegyverszállítmány után, a vakszerencse összehozza a kék spandexes, nagydarab, hiperzizi Tickkel, aki aztán nem száll le róla, mert szerinte a végzet egymásnak teremtette őket.

Az alig félórás epizódban szépen kibontakozik, Arthurnak mi köze van a szupergonoszhoz és milyen sötét, szomorú titkokat rejt a múltja, ezt a vívódást pedig jól ellenpontozza Tick szerethető hebrencssége. A kedvcsináló rész emiatt kellően ambivalens is lett, sőt, a főcímnek valójában Arthur nevét kéne viselnie, hiszen az epizód abszolút főszereplője ő. Emiatt egyben kérdés is, hogy mondjuk hosszú távon, ha a pilotot tényleg egy egész évad követni, Arthur személye tudja-e vinni a hátán a szériát, mert egyelőre úgy tűnik, az ő történetére futtatnák ki a szezont.

Mindenesetre megnéznék még belőle pár részt, hiszen a The Tick a Netflix – The CW tengelyen pont középen helyezkedik el, hiszen sötét, erőszakos és realisztikus (már ha elfogadjuk, hogy vannak The Terror fedőnevet viselő rozmárfejű karikírozott főgonoszok, akik csak szívatják a gyerekeket azzal, hogy aprópénzt varázsolnak elő a fülük mögül), mint a Daredevil, viszont sokkal önreflexívebb és szatirikusabb, mint például a The Flash.”