Mit szekér? Hullámvasút! – Star Trek: Mindenen túl

„A kis összefoglalóból is láthatjuk, hogy a Mindenen túl forgatókönyv írói nem kívánták túltolni az űrszekeret, a sztori ismét egy kiterjesztett, kiszínezett, feltupírozott sorozatepizód mélységével operál, ami amúgy minden Star Trek nagyfilm báját adja. Az alkotók sose felejtik el minek indult ez a széria, így nem is látják szükségét, hogy ennél sokkal többek legyenek. Ami nagy pozitívum és általában elmondható minden részre az új filmekből, hogy igyekeztek jelentősen visszavenni a fentebb említett féltudományos zagyvából, hogy szélesebb körökben is fogyasztható legyen. Emellett sikerült megtartani a karakterek mélységét, az ember könnyen azonosul egy-egy szereplővel, érdeklődik a sorsuk, álláspontjaik iránt, ami ugyancsak egy tipikus Star Trek jellemvonás.

A filmről általában elmondható, hogy ritmusos, könnyen fogyasztható, a párbeszédek csak annyira mélyülnek el, hogy a néző ne zökkenjen ki a történetből, a humor pedig finoman van adagolva, ami nagyon jól elmélyíti az élményt. De ami a hangulatot igazán hozza az a tökéletesen összeválogatott zenei repertoár. Tisztelettel kell adóznom Michael Giacchino zenei rendező előtt, aki nagyon jól eltalálta minden jelenethez a hozzá passzoló tracket, amikor pedig a fő akciójelenetben feldübörög az a dal... Nem spoilerezek, igazi libabőr, még annak is, aki ezt a zenei stílust nem érzi magáénak.”