Az ötödik évszak

„Az ötödik évszak ugyanis egy sorozat első része, és önállóan nem állja meg a helyét. Megmondom őszintén, ez engem kicsit rosszul is érintett, mert sokáig abban a hitben voltam, hogy a mostani kötet végére minden konfliktus meg fog valamilyen módon oldódni – de amikor a regény harmadánál még a kérdésektől is messze voltunk, nemhogy a válaszoktól, akkor realizálódott bennem, hogy itt még várnom kell a folytatásra. Ettől függetlenül viszont nagyon izgalmas élmény olvasni: Jemisin az egyik legprofibb fantasy-író, akitől mostanában megjelent könyv hazánkban, és itt még csak nem is a nagyon izgalmas, egyes szám második személyű narrációra gondolok, hanem arra, hogy milyen finoman képes kezelni például a szexuális beállítottság kérdését. Én ugyan nem voltam mindig kibékülve a cselekmény ritmusával (néha nekem kicsit leült, sőt, olykor határozottan nem éreztem eléggé egységesnek a történetet, mintha bizonyos elemek csak utólag kerültek volna a szövegbe), de ezt betudom a meleg időjárásnak – elvégre amikor már belelendültem az olvasásba, akkor nagyon ritkán szerettem volna abbahagyni, annyira jól működtek az egyes fejezetek.

Talán ez a három pillér, amire épülve Az ötödik évszak ennyire jó lesz: a sérült, de mégis küzdeni akaró karakterek; a minden ízében eredeti, megfejtendő rejtélyekkel és lenyűgöző ötletekkel teli háttér; no és persze az olykor a letehetetlenségig felpörgő cselekmény. Ha már unod az elfeket, a vámpírokat vagy a középkori környezetet, ha szeretnél valami újat és semmi mással össze nem hasonlíthatót olvasni, akkor ez a te könyved lesz. Régóta várom már, hogy valamelyik kiadó be merje vállalni N. K. Jemisin életművét, és nagyon megörültem, amikor kiderült, hogy végül az Agave Könyvek lesz ilyen merész – Jemisin egy olyan hang a kortárs fantasy-ben, akire érdemes figyelni. Van egy gyanúm, hogy a folytatás még ennél is jobb lesz. Várom.”