Nem bocsánatkérésekre, hanem valódi lépésekre van szükség az erőszak ellen!

„Kissék gesztusával nem csak az a gond, hogy teljesen bizarr egy csokor virággal »köszönteni« valakit, akit pár hete még hazugsággal vádolt Kiss (komolyan, ki szeretne a lakásában egy csokor virágot tartani attól, aki megerőszakolta?), hanem az is, hogy egy csokor virág és egy szó semmiféle következménnyel nem jár a szexuális erőszak elkövetőjére nézve, és azokra nézve sem, akik őt tettekkel vagy szavakkal felmentették, akik nem szóltak, amikor erőszak történt, akik nem tettek semmit azért, hogy az úszónőket és az uszodába járó nőket megvédjék. Nem egy csokor virágot kellett volna átadni, hanem lemondani egytől egyig minden vezetőnek, aki Kisst próbálta igazolni. Az edzőknek pedig, akik nyílt levélben álltak ki Kiss mellett, ugyanilyen nyílt levélben kellene bocsánatot kérniük, és követelniük, hogy azok, akik Kiss-ügyben eddig a nyilvánosság előtt hazudtak, mondjanak le pozícióikról az Úszószövetségben. A valódi bocsánatkérés, a tévedés beismerése ugyanis ott kezdődik, hogy felismerem, rosszul végeztem a munkám és visszaéltem a közösség - és mivel állami intézményről van szó, az egész ország - bizalmával, ezért innentől kezdve semmi keresnivalóm nincsen egy Úszószövetség vezetésében.

Ez azonban még mindig nem lenne elég. Ahhoz, hogy a nőket ne érje szexuális erőszak, garanciák kellenek. Garancia arra, hogy az áldozatoknak legyen kihez fordulniuk, és ha segítséget kérnek, ne őket hurcolják meg, és az elkövetőt védjék (vagy azért, mert jó úszó, jó edző, mert a haverjuk, vagy egyszerűen mert az a könnyebb út). Ehhez az kell, hogy az Úszószövetségben induljanak vizsgálatok, amelyben felmérik az edzők és a vezetők felelősségét a szexuális erőszak ügyekben, és olyan intézménybeli átalakításokat hajtsanak végre, amelyek lehetetlenné teszik bármelyik edző vagy vezető számára, hogy a szexuális erőszak áldozatait elhallgattassák. Szepesi Nikolett úszó tapasztalatai alapján, aki szerint még mindig bevett gyakorlat a bántalmazások elhallgatása az Úszószövetségben, alapos okunk van feltételezni, hogy erre most ugyanolyan nagy szükség van, mint 55 évvel ezelőtt, amikor Takáts Zsuzsannát megerőszakolták.”