Brian McClellan: Őszi köztársaság

„McClellan a könyvbemutatón (és utána is) a fantasy-kategória mellett következetesen kalandregényként aposztrofálta a lőpormágus-könyveket, ami bizonyos értelemben igaz is. A trilógia első oldalától az utolsóig tele van akcióval és olyasmivel, amit nyugodtan nevezhetünk kalandoknak, legfeljebb nem a kilencvenes évek eleji, Indiana Jones-másolat regények értelmében. A szereplők nem küldetésekre indulnak, de célokért küzdenek, nem szórakozásból vagy a kihívás kedvéért vágnak bele valamibe, hanem a puszta túlélés - a saját túlélésük és az országé - érdekében cselekszenek.

Olvasói szempontból, szigorúan technikai értelemben, nincs nagy különbség a kettő között, az akció az akció, a fordulat pedig fordulat. Az utóbbi, a jelen regényekre jellemző megközelítés viszont olyan pluszt ad a történethez, amitől a ponyvából valami igényesebb lesz, mondjuk a strandos lángos helyett ha nem is csúcsgasztronómia, de igényes és kreatív street food, amit az izgalmasabb ingerekre, új élményekre vágyó emberek is örömmel fogyasztanak. Michelin-csillag azért nem jár érte, cserébe viszont nincs feszengés a frakkos pincérek és kimondhatatlan nevű fogások között, hanem stresszmentesen pihenhetünk és közben minőségi élményekben van részünk. Egy tökleves is lehet isteni, ugyebár.”