A nők bántalmazásának társadalmi elfogadottsága újratermeli az erőszakot

„Míg legtöbben a fent említett férfiak érzéseivel, hírnevével és karrierjével foglalkoznak, addig valójában az elmúlt napok azoknak lehettek a legnehezebbek, akik a nőket érő bántalmazás különbözői formáit elszenvedték. Akiket ismeretlen emberek kurváznak le, mert aki férfiakkal szexel, azt nem lehet megerőszakolni – értsd: majdnem minden nőt meg lehet erőszakolni. Akiknek rengetegen üzenték nyíltan vagy odavetett félmondatokban: úgyse neked fogunk hinni. Úgyse a te érzéseid fognak számítani, hanem a férfiaké. Úgyis te leszel az, aki elfelejti, hogy ezekről a dolgokról »rendes ember« nem beszél, mert a »rendes ember« bead egy nyugtatót a tizenéves lánynak, miután megerőszakolta, megpróbálja elhitetni vele, hogy ami történt, nem valóság, mert ugye, nem is történt semmi.

El sem tudom képzelni, milyen fájdalom és megaláztatás ezeket a szavakat olvasni annak, akikkel ehhez hasonló szörnyűségek történtek meg. Azt pedig végképp nem tudom elképzelni, miért olyan nehéz egyetlen egy pillanatra végiggondolni azt, mit érezhetnek az áldozatok, amikor nap mint nap újraélednek bennük a bántalmazó szavai, aki jellemzően ugyanezekkel a kifejezésekkel, minősítésekkel illette a nőt, akit megerőszakolt. Mert ilyeneket mondanak az erőszaktevők is. Úgyis tudom, hogy akarod. Úgyse fogja elhinni senki. Kurva vagy. Úgyis tudom, hogy élvezed. És most pontosan ezeket a szavakat olvassák vissza emberektől, akik elvileg elítélik az erőszakot.”