Az élet különös... az utazás vagy a cél?

„Hogy hogy miben jeleskedik legjobban a játék? A történetben. Bár az epizódokra bontása miatt eleinte úgy tűnhet, nem sok érdekes fog ebből kialakulni, de ha egyszer leülünk elé, egy epizódot (~3-4 óra) sem szívesen hagyunk abba. Nagyon komolyan veszi, hogy a döntéseinken múlnak bizonyos események, emberek élete, életvitele és ezek a játék folyamán visszaköszönnek. Ha Time Lady-k lehetünk - yayz, de sok Doctor Who referencia van a játékban -, szinte annyiszor változtatjuk meg a döntéseinket egy-egy területecskén belül, ahányszor csak akarjuk. Nagyon jól kezelik a párbeszédek az időutazást, szinte megunhatatlan, ha valaki elküld a fenébe tudatlanságunk miatt, majd pedig az idő visszatekerése után kioktatjuk a témában. Mindenesetre spoiler mentesen annyit, hogy a játék történetében nagyon jó arányban fel vannak vezetve - az áthúzott mondatoknál szereplő - mindennapi problémák, időutazáson tűnődés, időutazásos keresgélés és ami a legfontosabb, emberek közötti kapcsolatok, ezek közül is a legeslegfontosabb, Max és Chloe kapcsolata.

Összegezve a játék elképesztően magába szippant a zseniális történetével, hangulatos képi világával, a fantasztikus szinkronhangokkal és zeneválasztással. Kiemelkedően használja a szerep- és kalandjátékok tipikus elemeit és remekül használja az újonnan bevezetett időutazást mint mechanizmust. Mindezeknek kombinációjával képes kivételes játékélményt nyújtani a játékos számára. Ha megtetszett a játék, elég idáig olvasni a cikket, a játék egy eszméletlen utazás. :)

Na de akkor mi sikerült gyengébbre? Hát, sajnos a cél. Nem teljesen tiszta, hogy nemtörődömség, ötlettelenség vagy csak készítői csőbeszorulás okozta az öt részből az utolsó epizód gyengeségét, de szerencsére egész jól rá lehet húzni általános tételeket spoilerek nélkül.”