Deadpool: vér, belek és alpári poénok

„Sajnos a többi karakterről nem lehet ennyire pozitívan szólni. A Morena Baccarin alakította Vanessa jó párját alkotja Wade Wilsonnak és jó a kémia a két színész között, szóval igazán szomorú, hogy a karaktert a történet második felében szinte teljesen leredukálták és a szerepe pusztán a megmentendő nő lett (bár Deadpool végső győzelméhez volt egy kis köze). A többi szereplő még ennyire sem lett kidolgozva és bár a film már a kezdő képsorok alatt figyelmeztetett mindenkit arra, hogy ezek a karakterek bizony kartonpapírból vannak kivágva, azért jobban örültem volna, ha a főgonosz jelleme összetettebb, vagy ha némelyik karakternek vannak motivációi, tervei és úgy általában mélysége. Szerencsére azért voltak olyan szereplők, akik így is jól működtek, pl. Wade vak lakótársa, vagy a legjobb barátja Weasel (de említhetném akár Kolosszust is, aki annak ellenére is szórakoztató volt, hogy sikerült igazi sztereotípiává redukálni az eddig sem összetettségéről elhíresült hőst).

A történet szintén soványka lett (a 100 percbe egy eredettörténet és egy kis vérbosszú fért bele összesen), de ezt az ember szinte észre sem veszi a folyamatosan jövő poénoknak (amik között azért bőséggel vannak olyanok, amik túlmutatnak az altesti humoron, sőt a film - a Deadpool képregények hagyományaihoz méltóan - erősen önreflexív) és Deadpool véget nem érő kommentárjainak hála. Az akciójelenetek is példaértékűen vannak megrendezve: nem kell kapkodnunk a fejünket, hogy megértsük, amit látunk, nem rángatózik folyamatosan a kamera, hanem precízen követi a főszereplő ámokfutását.”