Tizenhat év is kevés volt ahhoz, hogy a videojáték-történelem egyik legegyszerűbb és legjobb játékából sikerüljön megint élvezhető dolgot varázsolni, de most már legalább tudjuk, mi a baj.
„A játékban ugyanis annak ellenére sincs igazi oktatómód, hogy egy halom dolog lett megint a szükségesnél sokkal, sokkal bonyolultabb.
Például a karakterfejlődés, vagyis azok a képességek összessége, amelyeket a hős az egyes szintlépésekkor választhat, megint valami olyan rendszer alapján készült, ami a fejlesztők terveiben elképesztően ötletesnek tűnt, de egyszerű játékosként túl sok időt kéne eltöltenem azzal, hogy rájöjjek, mit is akart mondani a költő. Szintek vannak, meg feltételek, és valami fura logika, hogy melyik hősnek pont melyik szintek milyen feltételekkel érhetőek el – na ez a mikromenedzsmentnek már egy olyan szintje, ami a korábbi játékokban is megvolt ugyan, de most egy rosszul tervezett felületnek köszönhetően valami sátáni gonoszságnak tűnik az egész. Ráadásul ha az ember rá is érez a rendszer lényegére, elkezdi tök ugyanazokat a karaktereket felépíteni, mert kiderül, mi az, ami pozitívan hat az esélyeinkre, és mi az, ami csak a helyet foglalja. Oké, hogy sosem a Heroes volt a szerepjátékok csúcsa, de ez inkább azt mutatja, hogy a készítőknek nem volt néhány jó ötletük arra, hogy mivel lehet feldobni a játékot, mi az, amire az ember azt mondja, hogy hm, kipróbálom, hátha jobb ez, mint hogy sokat tudok lépni egy körben.
A harc (AAMSNJHÉMEIAC: a térképen lévő ellenséges egységek, vadállatok és várak közelébe lépve egy csatamezőre kerülünk, ahol a mi egységeink körökre osztott csatában megharcolnak az ellenséggel) is inkább furcsa lett. Oké, elismerem, hogy azért 16 évvel a csúcs után tök jó lenne valami okosított rendszert odarakni, de hát istenem, a sakk meg a gó sem változott sokat az elmúlt pár ezer évben, szóval nem kell attól félni, hogy valami olyat használunk, ami már azelőtt is jó volt, hogy nekünk megtetszett. Most például a hátbaszúrás-oldalba támadás az újdonság, ami elsőre jól hangzik, aztán mikor rájövünk, hogy így az egyetlen értelmes taktikát alkották meg a programozók, és az egységek kétségbeesetten tömörülnek, vagy épp táncolnak egymás körül, hát, az sem vidám. Inkább a tereptárgyakkal kellett volna kezdeni valamit, szintén 16 éve kerülgetjük ugyanazokat az egy sziklát vagy fát. Már az is jobb lenne, ha több lenne belőle, így nem csak a képernyő széle zavarna bele a hátbatámadós taktikába.”
Az új közvélemény-kutatás szerint az EU-s polgárok lesújtó véleménnyel vannak az Európai Bizottság munkájáról. A válaszadók 63 százaléka szerint a testület munkája elégtelen. Ursula von der Leyen mindenesetre az újraválasztását kéri.
„Legfőbb sértett”, „új Márki-Zay” – így jellemezték többek között Magyar Pétert a szombati performansza után a közéleti szereplők.
A publicista nem rejtette véka alá a véleményét Varga Judit exférjéről.
A világháló korában nem lehet ugyanúgy működni, mint 1938-ban.
„Kormányzati ügyekkel foglalkozom, tévésorozatokkal nem foglalkozom. Minden jót maguknak!” – mondta a 444-eseknek a kormányfő.
Ungár Péter, az LMP társelnöke kijelentette, pártja nem támogatja az ellenzék közvetlen államfőválasztásról szóló kampányát, amit elhibázottnak tart.
A héten távozott Szekeres Tamás helyét Kincses Ádám vette át megbízott vezetőedzőként az NB II-es BVSC-Zuglónál, de fiatal szakember munkáját a sportigazgató, Kisteleki István is segíti a kispadról.
Már novemberben elkezdődtek a tárgyalások, de a görögök nem lelkesednek az ötletért.
