Vendégség

„A vendégség kellemes dolog, egy picit ünnep, kiemel a hétköznapok monotóniájából. Az ember elvégre társas lény, szeret beszélgetni, cseverészni, pletykálkodni, másokat meggyőzni. Ilyenkor szó esik az életről, családról, munkáról, árakról, politikáról, művészetről, időjárásról, fociról, mindenről. Sokszor egy ilyen társaságban születnek olyan ötletek, amelyek meg is valósulnak. (...) Erről kár is tovább fecsegni, ez evidencia. Igen ám, de nálunk azért vannak különös vendégségek is. (...)

Hazajön a sikeres bemutatóról a zeneszerző–karmester, aki nyilván sok befolyásos zeneesztétával beszélt odaát, aztán elhatározza, hogy vendégeket hív. Zeneesztétákat persze. Még az is életszerű, hogy beszélgetnek erről–arról, Mahlerről, Brucknerről, politikáról, unokákról, sőt Bajnairól is. Még az is, hogy döntenek. Még az is, hogy eljuttatják Bajnaihoz, aki mint tudjuk, nem zeneesztéta.

De az már kevésbé, hogy meg is győzik. Bajnai karmester pedig hirtelen bejelenti, hogy mégsem. Hogy vissza az egész. Hogy az ország érdeke. 

No, ez már azért nem mindegy, zenetörténeti szempontból pedig kifejezetten érdekes.”