Dichronauts

Takács Gábor
(Próza Nostra)

Nagyon sokat kellett várni új regényére, a Távolvízre, és szerintem pont ezért volt felemás élmény számomra a könyv.

Koós Anna
(Roboraptor)

A Valerian nem tudott túllépni saját korlátain. Azon a dialógusok, amelyek szövegbuborékban teljesen ülnek, filmen mesterkéltnek hatnak.

Thasaidon
(Zothique)

Lansdale vadnyugata mocskos. Nagyon mocskos. Nemcsak fizikai, hanem – és talán ebből kifolyólag – morális síkon is.

Rusznyák Csaba
(Geekz)

Az ötletek, a lendület és a látvány úgy viszik az első három jelenetet, hogy pislogni sem tudsz.

Renningan
(Szubjektív Kultnapló)

A végítélet kis doboza Richard Kadrey első magyarra lefordított könyve. Eredetileg 2016-ban jelent meg, a folytatás idei, és adja az ég, hogy az Agave rávetődjön, mert most is nagyon beletenyereltek a jóba.

Letya
(Könyvek, ahogy én látom)

Érződik a regényen, hogy Stephenson sok háttérmunkát végzett, aminek a lényegét egy misztikus-történelmi kutatás keretén belül az olvasó elé is tárja.

Brandon Hackett
(SFmag)

A héten érkezik a mozikba Luc Besson méregdrága sci-fije, a Valerian és az ezer bolygó városa, e kapcsán Hackett két részes cikkben bemutatja a Valerian képregények világát.

Adam-Troy Castro
(Facebook)

Várom a Batman-rajongók megjelenését, akik támogatják a bűnözést.

Rusznyák Csaba
(Geekz)

Eldöntöttem magamban, hogy ez az egyik legjobb Pókember-sztori, amely valaha a kezembe került. Peter és Mary Jane előbbi szobájában ülnek, és a fiú éppen felfedi a lány előtt legféltettebb titkát: ő Pókember.

Fummie
(Bibliotheca Fummie)

Kedves J. Goldenlane! Fogadj örökbe, kérlek, legyél az anyukám, és mesélj nekem minden este, mert nem tudok betelni a történeteiddel. Köszönöm!

Thasaidon
(Zothique)

Klasszikus horrorcselekmény-szerkesztéssel van tehát dolgunk: a főhősök megismerik a szóbeszédet, utána pedig jól megtudják… hogy mit, az maradjon titok.

Duba Dániel
(Supernatural Movies)

Annyi elvesztegetett év után most befutott a Pókember: Hazatérés, az eddigi legkisebb Marvel film a legkisebbeknek, a mindössze tizenöt éves Pókerberrel és legrégebbi képregényes ellenségével.

Szabó István Zoltán
(Próza Nostra)

Értelmetlen volna vitatni, hogy Gaiman az egyik legfontosabb élő fantasyszerző. Arról már inkább érdemes beszélgetni, hogy vajon mely formákban mutatkozik a legerősebbnek.

Farkas Attila Márton
(Könyvesblog)

Veres Attila nem a magyar Lovecraft, vagy a magyar VanderMeer, hanem Veres Attila. És példáján okulva talán el lehetne felejteni azt a provinciális baromságot, hogy valaki csak egy magyar XY, ahogy a Balaton a magyar tenger.

Dajka Gábor
(The Black Aether)

Lehet-e Veres Attila debütáló regénye, az Odakint Sötétebb a kapocs a hazai underground weird irodalom és a mainstream fantasztikum világa között?

Szabó Dominik
(ekultura.hu)

Hogy fog kikerülni Coop ebből a zűrzavarból? Persze a kérdés nem is a hogyan, hanem hogy közben mi mennyit fogunk nevetni. (Elárulom: nem keveset.)

Varga Bea
(On Sai regények)

12 éve vagyok a fantasztikus életben, és az a véleményem, hogy azért nincsenek ma idehaza aktívan publikáló női sci-fi írók, mert maga a közeg kiszűrte őket.

John Langan
(The Black Aether)

Úgy gondolom, minden zsánerben minden történet kínál valami egyedit az olvasó számára, nevezetesen írójának sajátos megközelítését a tartalmához. Interjú.

Rusznyák Csaba
(Geekz)

Odáig nem merészkednék, hogy az mondjam, a Hazatérés a Marvel legjobbja, de az biztos, hogy egyike az uniformizmussal (sokszor jogosan) vádolt stúdió legmarkánsabb filmjeinek.

CaptainV
(SFmag)

Ha el kell magyarázni, hogy mitől olyan sikeres és szerethető Peter Parker, akkor kérdés nélkül ezt a filmet javasolnám megtekintésre.

Szabó Dominik
(ekultura.hu)

A nagy finálé tehát nem marad el, sőt, a könyv nagy részében minden szereplő erre készülődik – úgyhogy amikor végre elkezdődik, aminek el kell, a feszültség már a maximumon.

Pomsár Péter
(Szubjektív Napló)

Egy trilógia első részéről van szó, és ahhoz képest, hogy nyilvánvalóan a folytatásra is kellett hagyni muníciót, szépen sikerült megtölteni a kötetet tartalommal

Brandon Hackett
(SFmag)

Az új Metabáró ugyanis az egyik legjobb sci-fi képregény, amit az utóbbi tíz évben olvastam.