Ez a szemét magyar foci.. már megint sikert értek el...

„Ez a szemét magyar foci.. már megint sikert értek el...

A baloldali cselédsajtó ismét megvillant. Először csak óvatosan – szokásosan gyáván – aztán egymás becstelenségén felbuzdulva egyre hangosabban fröcsögték, hogy miért nem merünk kicsik lenni? Belül talán érezték, hogy ritka aljas dolog, amit csinálnak, és sokaknak nem fog tetszeni, ha megmutatják valódi énjüket.

De azért a feladat, az feladat. Most kell igazán rikácsolni, hogy a magyar foci úgyis szar, nem ér semmit, a stadionok ugyan megteltek az előzetes hazugságaik ellenére, de attól még sokba kerültek és most előjött az is, hogy milyen sokat keresnek a magyar focisták. Örülni a magyar sikereknek? Na, ilyesmivel hagyják őket békén.

Veszélybe került a „Merjünk kicsik lenni” több évtizedes bolsevik varázsa, hiszen nem először mutatta meg a magyar válogatott, hogy még ha rosszul is játszik, van hit, van szív és jön a szerencse is, meg persze van egy Marco Rossink. Egy olyan szövetségi kapitány, akit a mocsári, lápi ingyenélők, a sportban is még rengetegen megbúvó komcsik ki akarnak túrni. Veszélyes vizek ezek, a magyarok kezdenek ismét hinni magukban, ez nekik világvége.

De hagyjuk is a hazaárulókat és a köztünk élő magyargyűlölőket. Én büszke vagyok arra, hogy ilyen csapatunk van, büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, és ezt a csodát senki se veszi el tőlünk. Nekünk nem kell elmagyarázni, hogy milyen érzés, ahogy együtt ünnepelnek a szurkolók a csapattal és a címeres mez végre nem csak egy sima ruhadarab, hanem újból megtelt jelentéssel és lélekkel, amit évtizedek alatt sem tudtak kiirtani a kommunisták belőlünk!”

Nyitókép: Kisbenedek Attila/AFP