Nem a szörny teszi a jó horrorfilmet

2017. június 02. 15:06

Hiába hogy reneszánszát éli a horror, és havonta kijön két kaszabolós és három parajelenséges film: mindezek sokszor semmi egyediséget, újítást nem tudnak felmutatni. Zsigeri rémület helyett marad a megszokott panelek kiszámítható egybedobálása.

2017. június 02. 15:06
Lakner Dávid
Magyar Nemzet

Már csak ezért is figyelemreméltó Lichter Péter új filmje, az egzotikus »avantgárd horror« jelzővel illetett Fagyott május. Nem mintha nagyon szükséges lenne a megkülönböztetés: amennyi horror hazánkban készül, az alapján Lichternek nem kell tartania a közeljövőben műfaji konkurenciától. Így lehet, hogy még az egyetlen horrorban, amely belátható időn belül itthon forgott, sincsenek váratlanul lecsapó démonok, zombik, egyéb rémségek. Bár végig egy erdőben barangolunk, a láncfűrészes mészáros felbukkanására is hiába várunk. Sőt, bármiféle éles akcióra is: bár találunk hullákat, hallunk rejtélyes hangokat, bolyongunk az éjjeli erdőben, nem kerülünk szembe semmiféle ördögi gonosszal.

Legalábbis a megszokott módon nem: Lichter filmje a horror alapelemeit hordozza, zsigereinkig hatol, de ezt kínzó monotonitással, őrjítő magánnyal és egy ősrégi számítógépbe vitt, szaggatott levéltöredékekkel éri el. A rendszerváltás után járunk egy elhagyatott nyári tábor körül, ide vetődött be egy bujdosó ember – a sztori erejét garantálja a forgatókönyvet jegyző Bartók Imre író is. Hogy lehet mégis, hogy horrorként tekinthetünk a kísérleti műre, amely az alkotó eddigi rövidfilmjeihez hasonlóan nem a történet, hanem a (rém)álomszerű hangulat miatt lesz érdekes?

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!