Pőrére vetkőztetett mítoszok

„A kivonat kivonata ez. Az északi panteon végtelen számú történetének, a hol meghaló, hol feltámadó istenek cselekedeteinek csak töredéke maradt ránk, azok is főleg közvetítők útján. Gaiman prózája könnyed módon, gyakran kikacsintva igyekszik valamiféle egységes válogatássá összeállni, a kezdettől a vég felé tartó utazássá gyúrni az egymásnak gyakran ellentmondó mítoszokat. A végeredmény nem alkot egységes történetet, de érzékelteti azokat a benyomásokat, naiv világmagyarázatokat, vágyakat és eszméket, amelyeket az északi népek az isteneiken keresztül igyekeztek megőrizni, és átadni az eljövendő generációknak. Ma már nem ismerjük azt a tágabb kontextust, amely kiegészítette és magyarázta ezeket a történeteket. Szereplői és motívumai vagy tudományos kutatások alanyai, vagy a populáris kultúrában születtek újjá különböző verziókban. Manapság leginkább képregényfilmekben találkozni olyan figurákkal, mint Thor, Loki vagy Odin, az ott sugallt kép azonban jelentősen eltér az eredeti istenekétől. Gaiman ellenben ismét a legpőrébb, eredeti formájában mutatta meg az olvasónak ezt a véres, zavaros és számunkra érthetetlen világot.”

*

A teljes írás a Magyar Nemzet 03. 18-i számában, a Hétvégi Magazinban olvasható.