Adam-Troy Castro: A holtak küldöttei – Zsánerek, ha találkoznak

„5. Dobd a főhőst egyenesen a forró vízbe: legyen rögtön két rejtélyes haláleset, és persze a vélelem, hogy itt még nem ért véget a tragédiák sorozata. Állíts a Detektívet rögtön kihívás elé: mondjuk kapjon a felettesétől olyan utasítást, hogy semmilyen módon nem futhat ki a nyomozás az állomást uraló MI-k érintettségére, csak az emberi kolónián keresheti a tettest. És ha már a számbavehető gyanúsítottak köréről van szó, kövesd a jó öreg Dame Agatha receptjét: minél több nézőpontot ismertetsz meg, legyen annál bonyolultabb az emberi kapcsolatok szövevénye, és persze kényszerítsd rá az olvasót is, hogy folyamatosan töprengjen azon, kinek hihet és kinek nem. Ha ehhez bedobsz másodlagos krimiszálat is, és még arra is képes vagy, hogy a végkifejlet kibontakozása előtt pár oldallal abba a hitbe ringasd olvasódat, hogy Ő már tudja (pedig nem) akkor nagy baj nem lehet.

6. Mindezt fűszerezd meg néhány szem fantázia-borssal: tudatkapcsolt szerelmespárral, pszeudo-sárkányokkal vagy éppen bizarr törzsi rituálékkal. Ismétlem, nagyon fontos, hogy a tudományos-fantasztikus környezet ne csak a hátteret adja, hanem legyen szerves része a rejtély(ek) megoldásának.

7. S ha mindez megvan, reménykedj egy jó magyar fordítóban, valamint abban, hogy vájt szemű ítészek ajánlásai alapján fogy majd annyi a regényből a magyar piacon is, hogy megérje kiadni az időközben trilógiává bővült kalandok második és harmadik etapját is.

Jó étvágyat!”