Az újabb ötlet: befektetni az orosz zárolt vagyont, a kamatokból pedig Ukrajna újjáépítését finanszírozni. De mi van, ha bukik a terv, és Brüsszel füstbe rizikózza Moszkva pénzét?
Tavaly nyár óta rágja, forgatja szájában, se kiköpni, se lenyelni nem tudja Brüsszel a szankciós politika részeként zárolt orosz vagyon felhasználásának ötletét. A gondolatot pedig sokan támogatják, mondván, az a pénz gyakorlatilag Ukrajnát illeti meg, így erkölcsileg teljesen elfogadható az orosz jegybank és az oligarchák zárolt összegeinek einstandolása, majd felhasználása a háborús károk helyrehozására Ukrajnában.
Miután az USA pénzügyminisztere és számos nemzetközi szaktekintély figyelmeztette az Európai Bizottságot, hogy a szimpla vagyonelkobzásnak semmiféle jogi alapja nincs, a törvények felrúgásának beláthatatlan következményei lennének, Svájc pedig egyenesen kijelentette, hogy semmi szín alatt nem nyúl hozzá a nála lévő orosz összegekhez, az EU háborúpárti országai lassan kezdenek letenni az „és mi ezt most elvesszük” tervről. Ez azonban messze nem jelenti azt, hogy ne keresnék tovább a lehetőséget a játékra a moszkvai összegekkel.
Brüsszel számításai szerint a jelenleg a G7-es országokban, az EU-ban és Ausztráliában befagyasztott 300 milliárd dolláros orosz jegybanki tartalék nagyjából kétharmada lehet uniós országokban. Hogy egészen pontosan hol, azt még nem tudni, a tagállamok eddig csak önkéntes alapon közöltek számokat, ám a legutóbbi, sorrendben tizedik szankciós csomag már egy bejelentési kötelezettséget is előír az EU-n belül, így annyit máris lehet tudni, hogy egy óriási, 191 milliárd eurós összeget éppen Belgiumban fagyasztottak be.
Az EU soros elnöki tisztségét betöltő Svédország már hivatalba lépésekor közölte: közös munkacsoport felállítását kezdeményezi, hogy a befagyasztott orosz jegybanki pénzekhez az EU hozzá tudjon nyúlni, és abból utalhasson Kijevnek.
Stephan Schill, az Amszterdami Egyetem nemzetközi és gazdasági jog professzora a jegybanki összegekkel kapcsolatban már annak idején hangsúlyozta, hogy az ilyen pénzekre általában véve is mentelmi jog vonatkozik, így – mint fogalmazott – nemzetközi jogi szempontból elég egyértelmű, hogy Oroszország beleegyezése nélkül nem lehet felhasználni az orosz központi bank pénzeszközeit.
Miután magát a pénzt nem tudják kisajátítani, az említett EU-s munkacsoport meghökkentő lutri-ötletet fontolgat. A Politico birtokába jutott dokumentum szerint az EU a befagyasztott összegek befektetését javasolja likvid eszközökbe, vagyis olyan kötvényekbe és értékpapírokba, amelyeket aztán értékvesztés nélkül és gyorsan lehet készpénzre váltani. Az így befektetett összegekből az Európai Bizottság számításai szerint nagyjából éves 2,6 százalékos haszon származik (ne feledjük, euró százmilliárdokról beszélünk), amelyet egy az egyben Ukrajnának lehetne adományozni anélkül, hogy magából a befagyasztott összegből költenének.
A veszély a befagyasztott pénzeknek éppen a nevében rejlik: a szankciók feloldásával ugyanis azokat ki kell olvasztani és jogos tulajdonosának vissza kell szolgáltatni nem csak az alapösszeggel, de azokkal a hozamokkal együtt, amelyekben még a szankciók meghozatala előtt állapodott meg Oroszország és az adott pénzintézet. Az EU-s munkacsoport szankciós jogtudorai ugyanakkor úgy vélik, ha az EU maga fekteti be az orosz pénzt, annak kamataihoz már semmi köze Moszkvának, így az összeg szabad prédának tekinthető. A precedens nélküli jogi lépést ismét csak Oroszország nemzetközi és a humanitárius jogot megsértő háborújával indokolják – bár ugyanezt mondták akkor is, amikor magát a teljes zárolt összeget akarták elkölteni.
A munkacsoport svéd elnöke szerint az orosz agresszió nemcsak az eddigi szankciók létjogosultságát igazolja, hanem egy hasonlóan agresszív pénzügyi választ is. Az Európai Bizottság derűlátó, szerintük ha a befektetések lehetővé teszik a szankciók előtti szerződésekben megállapítottnál nagyobb nyereség elérését, akkor a plusz pénzből az oroszokat egy cent sem illeti meg.
A munkacsoport természetesen nem tud konkrét nyereségmutatókkal kalkulálni, hiszen azokhoz először meg kell állapítani a felhasználandó orosz tulajdonú pénz összegét és azt is, pontosan mibe fogják befektetni. (Utóbbi esetében az is, ki fogja az Európai Unióban eldönteni, hogy hová áramoljanak az óriási összegek, vagyis ki nyúlhat bele a vastagon kitömött bűvészkalapba, hogy bemutassa az eltüntetési trükköt.)
A legnagyobb nyereséget természetesen a részvények termelnék, ezt a rizikót azonban még Ursula von der Leyen sem meri megkockáztatni, amennyiben ugyanis a terv megbukna, az oroszoknak az utolsó fillérig ki kellene fizetni az okozott kárt. A munkacsoport ezért a rövid lejáratú, jó kondíciókkal rendelkező portfóliókra koncentrál, amelyek esetében a veszteség kockázata elenyészőnek tűnik.
Azzal persze a tagok is tisztában vannak, hogy a tűzzel játszanak. Mint mondták, a veszteség soha nem zárható ki, így a kérdés, hogy a kockázat anyagi vonzatainak felelősségét ki fogja viselni, egyértelmű jogi választ igényel.
Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Orosz elnöki sajtószolgálat
A 2025-2027-es időszakra az S&P Global Ratings azzal számol, hogy a magyar gazdaság 2,8 százalékos reálnövekedést ér el éves átlagban – értékelte a Makronóm Intézet elemzője a péntek esti döntést.
Gombamód szaporodnak az ukrán fegyvergyárak, ám a kívülről aranybányának tűnő vállalkozások napi gondokkal küszködnek. A legfőbb ellenség a bürokrácia és az alulfinanszírozás.
A KSH friss adatai szerint a 30 év alattiak, valamint az 55 év felettiek körében emelkedett elsősorban az aktivitás az utóbbi időszakban – derül ki a Makronóm Intézet elemzőjének értékeléséből. A munkanélküliség továbbra is alacsony, főleg nemzetközi, uniós összehasonlításban.
Csaknem 600 millió eurót adnak az ukránoknak. Csak úgy.
Európai vezetők üdvözölték a washingtoni döntést, de most újra rajtuk a nyomás, hogy a nyárra várt orosz támadás réme miatt ismét kisöpörjék a hadiipari padlást.
Az ISW elemzőközpont szerint minden azon múlik most, hogy az amerikai (és európai) katonai szállítmányok mikor érnek ki az ukrajnai frontra.
A K–1 Podlijot radarrendszert 2015-ben rendszeresítették.
Nagy János egy fóti egyesülettel akar újra városvezető lenni, pécelieket is támogatva. A szigetszentmiklósi ellenzéki polgármestert sokan nem értik.
