Hatékonyabb a védekezés a genetikai alapú vakcinákkal

Harminc évvel ezelőtt adtak be először a kutatók egereknek idegen kórokozóból származó géneket az immunválasz előidézése érdekében. Sok új felfedezéshez hasonlóan ezeknek az első génalapú vakcináknak is voltak hullámvölgyei, még elérték jelenlegi állapotukat. A korai mRNS-vakcinákat nehéz volt tárolni, és nem váltottak ki megfelelő immunitást. A DNS-vakcinák stabilabbak voltak, de nem voltak hatékonyak a sejtmagba való bejutásban, ezért szintén nem tudtak megfelelő immunitást produkálni.

Azonban a kutatók lassan leküzdötték a stabilitás problémáit, a genetikai utasítások ott mennek végbe, ahol az szükséges, így váltva ki a hatékonyabb immunválaszt. 2019-re az akadémiai laboratóriumok és a biotechnológiai vállalatok a világ minden tájáról több tucat ígéretes mRNS- és DNS-vakcinával rendelkeztek fertőző betegségek, valamint kutatás alatt álló rák vagy az 1. és 2. fázisú humán klinikai vizsgálatok során.

Vakcinák éles tesztrendszere 

Amikor a COVID-19 beütött, különösen az mRNS-vakcinák készen álltak arra, hogy valós körülmények között teszteljék őket. Az mRNS vakcinák 94 százalékos hatékonysága felülmúlta az egészségügyi tisztviselők legmagasabb elvárásait.

A DNS- és mRNS-vakcinák óriási előnyöket kínálnak a hagyományos oltástípusokkal szemben, mivel csak a kórokozók genetikai kódját használják, a teljes vírus vagy baktérium helyett. A hagyományos oltások kifejlesztése hónapokig, ha nem évekig tart. Ezzel szemben, amint a tudósok megkapják egy új kórokozó genetikai szekvenciáját, napok alatt megtervezhetik a DNS- vagy mRNS-vakcinát, heteken belül azonosíthatják a klinikai vizsgálatok vezető jelöltjét, majd néhány hónap alatt több millió adagot állíthatnak elő. Alapvetően ez történt a koronavírussal is.

A génalapú vakcinák szintén pontos és hatékony immunválaszt eredményeznek. Nemcsak a fertőzést blokkoló antitesteket stimulálják, hanem egy erős T-sejt-választ is, amely megtisztíthatja a fertőzést, ha ilyen bekövetkezik. Ezáltal ezek a vakcinák jobban képesek reagálni a mutációkra, továbbá képesek lehetnek a krónikus fertőzések vagy a rákos sejtek kiküszöbölésére is.

Az a remény, hogy a génalapú vakcinák egy napon védettséget nyújthatnak malária vagy HIV ellen, gyógyíthatják a rákot, leválthatják a kevésbé hatékony hagyományos oltóanyagokat, vagy készen állnak a következő járvány leállítására, még mielőtt az megkezdődne, már nem tűnik elvadult ötletnek. Valójában számos DNS- és mRNS- vakcina a fertőző betegségek széles skálája ellen, krónikus fertőzések kezelésére és rákos megbetegedésekre már előrehaladott stádiumban és klinikai vizsgálatok alatt áll.